Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

szántóföld, 1500 hold rét és nagy szőlők. Az egész birtokot 7000 hold erdő veszi körül. A szegődtetett munkások száma majoronkint 30, tehát az egész uradalomban 90 család él. Ez 3120 napi munkát jelent, bizonyos uradalmi szolgáltatások ellenértéke és esetleges bírságok fejében ennek a számnak kétszerese, tehát 6240 nap jön számításba, ezek mellett itt még 5 gazdasági munkás is szerepel állandó fizetéssel. A szőlőt a parasztok bérlik, igazán csekély készpénzért és cgyheted rész borért. Sok gazda hasonló feltételekkel egy-két hold szántóföldet is kap a sessiója mellé. Az itteni parasztok szegények és helyzetük közös mostohaságában a csábító, bár jogtalan földszerzés egy módját látják szőlőbérletben. Szörnyen tudatlanok. A faluban csak egy vagy két ember tud írni-olvasni. Pedig van itt is, mint a többi faluban népiskola. A tanítónak minden paraszt termésben párbért fizet, akár küldi gyermekeit iskolába, akár nem. A gyakori bűnesetek magyarázataképpen megemlítem, hogy az elmúlt télen a környékbeli szőlőkben több mint 100 pincét raboltak ki. A tolvajokat a jelen esetben a gróf egy másik uradalmába, Csurgóra küldték, mert Szent-Miklóson nincs börtön. Szobám ajtajával szemben a falon lógtak azok a nehéz bilincsek, amelyekben tartják és szállítják a gonosztevőket. Hálószobám egyik sarkában egy köteg bevagdalt botot vettem észre. Megtudtam, hogy a birtokos és a paraszt között felmerülő elszámoláshoz tartoznak. A bevágások megfelelnek a paraszt kezén maradó boton tett rovásoknak. A napi munka befejeztével minden munkás kap egy ólompénzt és minden második vasárnap a parasztság összejön, ki-ki hozza a botját a rovások összeegyeztetésére. Az év végén, de nem előbb, van a végelszámolás. Ha a paraszt többet dolgozott, mint amenvnyit köteles a sessiója, a kedvezmény és uradalmi szolgáltatások, a bírságok és tartozása fejében, minden külön napért 12 krajcárt kap. Kilenc óra tájt a két intézővel asztalhoz ültem. Egyiknek felesége,, egy tűzről pattant alacsony asszonyka, pompás vacsorát készített. A tálalást levessel kezdték és a magyar vendégszeretet legszigorúbb szabályai szerint folytatták. Kiderült, hogy mindkét vendéglátó gazdám a Georgiconban tanult. Egyikük meg éppen legelsőnek iratkozott be az intézetbe. így élő példában láttam az intézet célszerűségét. Mialatt társalogtunk vacsora után, egy könyvet vettek elő, amelybe a vendégek be szokták írni nevüket valamilyen jelige, vers vagy egyéb emléksorok kíséretében és felkértek, hogy én is írjam be a magamét. Másnap, amikor reggelizni készültünk, Kanizsáról megjelent az egyik ferences. Misézni jött Szent-Miklósra. Ezért az uradalomtól évenkint 60 forintot, 40 bushel (kb. 10 q) búzát és ugyanannyi rozsot kap. A birtokon élő minden paraszt köteles neki Kanizsára egy szekér tűzifát beszállítani. Az esketésért, temetésért és keresztelésért stóladíj jár neki. Ez a rendelkezés látszólag figyelmen kívül hagyja a szegény népet, leszámítva a betegellátás kötelezettségét: azonban állandóan házról házra járnak, tojást és vajat kérnek az egyház számára és szüretidő-