Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

látható. A vidék egyre nagyszerűbb lett. A falvakban felhalmozott épületfa azt mutatta, hogy errefelé könnyű ennek az anyagnak beszerzése. Közel az úthoz egy négyszögletes állítólagos török erődítmény állott. Az itteni falvakban mind németek laknak. Valóban amióta Pécset elhagytuk, a német telepek úgy megszaporodtak, hogy az ország nyelvének ismerete alig volt szükséges. Most a bakonyi erdőben vagyunk. Bár a telepesek szorgalma számos helyen termékeny szántófölddé változtatta az erdőséget, a vidék előbbi állapotának határozott jelei még láthatók. Sűrűn bukkannak fel itt falvak. A német telepesek nagyobb iparkodása mindenütt nyilvánvaló, ha összehasonlítjuk a bennszülött magyarok és szlávok munkájával. Majd minden háznál készítenek gazdasági eszközöket: gereblyét, lapátot, villát. Amikor aztán egy gyönyörű vidéken keresztül, hegy, völgy, erdő, mező között megérkeztünk Városlődre, megkértem a postamestert, hogy vezessen el egy ilyen műhelybe. Egy gyümölcsös közepén állott a szín, benne kemence és katlan. Itt dolgozott a paraszt a társával és egy vagy két napszámossal. A fát olcsón megveszik az erdőben, azután megfelelő darabokra vágják. Amikor meglátogattam őket, szénahányó villát készítettek, mégpedig bámulatos ügyességgel. A kellő nagyságra vágott fát félig a katlanba merítették. Negyedóra múlva kivették, a kívánatos fokig meggörbítették és a darabokat fakapoccsal összefogták. Most a villa fogait farácsba tették, hogy alakjuk megmaradjon és az egészet a kemencébe helyezték, hogy jól megtüzesedjék. Nagyon tetszetős villákat készítettek ilyenformán. Meglepődtem, amikor hallottam, hogy százankint húsz forinton alul adják el. A kereskedők pedig kihasználva a parasztok nyomorát és tanácstalanságát, gyakran tíz forintot sem akarnak érte adni. Úgy értesülök, hogy ez a háziipar a Bakonynak csak néhány ezen részi falujára szorítkozik és ellátja nemcsak egész Magyarországot, hanem Erdélyt és Bécset is. A legközelebbi falunak, ahová érkeztem, szintén megvan a maga különleges falusi háziipar féléje: a fákon termő taplógombának pipagyújtásra alkalmas taplóvá történő feldolgozásában. Ezt a cikket minden magyar és német ember a zsebében hordja és az ország belőle évenkint háromszáz mázsán felül szállít külföldre. A falusiak ezt is olyan csinosan tudják kikészíteni, hogy bőrhöz hasonló anyaggá lesz. Utazásra alkalmas, tetszetős és könnyű tokba helyezik. Kikészítése főbb vonásokban a következő: a fákról leszedett gombát egy hónapig halomba rakva hagyják. Azalatt a gombaszövet elveszti merevségét. Akkor nagyjából megmetélik és a likacsos részt eltávolítják. Azután fahamulúgban huszonnégy óráig főzik. Teljes megszáradása előtt kinyújtják, a megfelelő alakra és vastagságra, néha faüllőn kikalapálják s így megkönnyítik a további műveletet. Úgy látszik, hogy a paraszt, akitől tájékoztatásomat szerez-