Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

tcm, büszke volt a látogatásra: a nyers és kész anyagból egy-egy darabot mutatóba cl kellett fogadnom. (615622.) Városlőd után is a vidék mindig nagyon szép volt. A dombokon haladó útról pompás kilátás nyílt az alattunk elterülő erdőre, amelynek sűrűbb részébe már be is léptünk. Soha sem láttam még erdőt, amelyben oly festői módon váltakoznának a tisztások és a szántóföldek. A következő postaállomás Devecser, Eszterházy Miklós gróf birtoka, aki azt Károly egri c. püspöktől örökölte. A régi urasági házban most az uradalmi tisztek laknak. A börtönajtó előtt őrkunyhó van, előtte díszes huszáregyenruhába öltözött férfiak állnak. Körülbelül egy mérföldnyi távolságra egy borairól híres különálló hegy látszik. A környék lapos és mocsaras. A lakosság igen szeret lúdtenyésztéssel foglalkozni, mert mindenfelé libák legeltek. Sümeg kis város. Olyan, mint egy angol vidéki község. Egy kúpszerű domb tetejéről ódon várrom tekint le rá. Az út most egyenes lett, és a legelők jók. Itt balesetünk volt, amely annyira ráterelte figyelmemet az általam már megszokott postaintézmény nyomorúságos voltára, hogy alig vettem észre a bajt. A lóháton ülő kocsisnak meglazult a kengyelszíja és az ember majdnem a földre esett. Persze nem maradt el a sok káromkodás, aminek a magyarok annyira rabjai. De a kocsis hamar kitalálta a módját, hogyan segítsen a bajon. A közeli háznál szekercét kért kölcsön, nagyon óvatosan lyukat vágott vele a nyergen és megvolt az új rákapcsolás. Csak az a csodálatos, hogy a Magyarországon használatos lószerszám milyen jól megfelel céljának: istráng, gyeplő, lánc vegyesen együtt van. Csat és karika helyett szíjat használnak. A nap leáldozott, mielőtt elértük Zalabért. Ezt a helyet már láttam, amikor Keszthelyre mentem. A lovak miatt nehézség támadt, azért az estét a postahivatal előtt az országúton töltöttük egészen tíz óráig. Akkor egy gazda igáslovaival útnak indultunk. A kis csikó is körülöttünk ugrált. Lassan haladtunk, de az éjtszaka gyönyörű volt. A fülemüle szünet nélkül szólt. És hajnal felé a fekete rigó, a pacsirta s a többi éneklőmadár olyan hatalmas hangversenyt rendezett, hogy a műélvezetbe végtére belefáradtam és mielőtt még elhagytuk Vasvárt úgy öt óra körül, a madárdal mellett is elaludtam. Utunk többi része lapos és művelt földek mellett vezetett cl. A rozstáblák teljes érésben voltak. A szemhatárt erdő zárta le.