Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

hogy a szabadba menjünk. Ennek megfelelően a ,,drosky" előállott és mindnyájan újra kihajtattunk a mezőre. Amikor visszatértünk, megtudtam, hogy a gróf anyja érdeklődött inasomnál, mit szeretek enni és inni. Miután meggyőződött arról, hogy semmi különös ízlésem sincsen, kávét készített számomra. Egy kis figyelmesség, amelyről alig kellett volna szólnom, de az ilyesmi igazán jellemzi azt a kedvességet, amellyel szüntelenül találkoztam Magyarországon, vendégszeretetet, amely nem abból áll, hogy a vendéget a háziak hiúságának legyezése céljából hangzatos dicséretekre kényszerítsük, hanem azon őszinte óhajban, hogy eltaláljuk a vendég kívánságait és kielégítsük különös ízlését. Vacsoraidőben az egész család megint együtt volt rendes étkezésre, amelynek végeztével ki-ki csakhamar pihenőre tért. Reggel sétát tettem a parkban, amelyet a gróf a kontinensen általában angolnak nevezett stílusban képeztetett ki; ebben a stílusban az a felfogás érvényesül, hogy a művészet nem szoríthatja ki a természetet. Gyönyörű tavaszi reggel volt. Körülöttem minden Angliára emlékeztetett olyannyira, hogy szinte hazámban képzeltem magamat. Kölcsönösen sok jóakarat volt a család és a parasztság érintkezésében. Nagyon el tudom képzelni, hogy az az ember, akinek öröme telik abban, hogy otthonát benépesíti olyan dolgokkal, amelyek bár hallgatva, de mégis ékesszólóan szabadságról és bizalomról beszélnek, boldog lehetett, hogy lerázhatta magáról azt a fájdalmas kötelességet, hogy végrehajtsa a magyar földbirtokosokat kötelező törvényeket csak azért, mert az igazságszolgáltatás és a birtok az ő kezükben van. Nyolc órakor reggelizni hívtak a gróffal és anyjával a fák alatt. Nemsokára eljött a családhoz tartozó egyik hölgy beváltani nekem tett azon ígéretét, hogy elvezet falusi házakat nézni. Többet megnéztünk. Mindegyikben nagyfokú kényelmet találtunk. A lakosság németekből, magyarokból és cigányokból áll. Közülük az elsők a legtakarékosabbak, leggondosabbak és ők örvendnek a legnagyobb jólétnek. Az egyiket meglátogattam. Nem régen szinte teljesen maga bútorozta be házát, amelyet maga épített, ahogyan általában szokták a parasztok. A házaknak alapbeosztásában alig van különbség, akár német, akár magyar a gazdájuk. A lakások tisztasága és rendje tökéletes. A falak fehérek. A Szűzanya, a Megváltó képeivel és feszülettel vannak díszítve. A jó háziasszony nagy szorgalommal mosta a bútort az udvarban. A paraszt bevitt minket a kertjébe, hogy lássuk virágjait és méheit. Igazán jól esett olyan parasztot találni, akinek kedve telik virágos kertjének ápolásában. Ez a falusi műveltségnek talán legbiztosabb jele és legjobb záloga. Nem vesszük mindig eléggé észre, hogy a lényeges nemzeti vonások kialakításában milyen nagy szerephez jut a jelentéktelen körülményekből leszűrődő lelki hatás. Szentül meg vagyok arról győződve, hogy a meleg szív és a puha szőnyeg többet tesz az angol nemzet házias jellegének kinevelésére, mint bárminő velünk született hajlamunk vagy vérmérsékletünk és meggyőződésem, hog}' a kontinens zsúfolt színházai és kávéházai inkább az otthoni kényelem hiányának, mint a lelki derűnek bizo-