Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

nyítékai. Ha magyar földbirtok tulajdonosa lennek, első próbálkozásom az volna, hogy parasztjaimat virágos kertjeik művelésére biztatnám: ilyen módon bizonyára erősíteném bennük otthonuk, hazájuk és évszázados uraságuk iránt érzett ragaszkodásukat. És soha sem lennék boldogabb, mint akkor, ha birtokomnak minden szántóvető embere, minden pásztorleánya gyermekeimnek szebb virágcsokrot tudna adni, mint aminő a magam kertjében teremhet; ha a falusi templom megtelhetnék friss rózsa- és ibolyaillattal és ha minden sír virággal volna elhalmozva. Jelenleg Magyarországon az a néhány falusi virágoskert a német telepeseké, akik különösen Erdélyben és a Szepességben tűnnek ki c tekintetben. És Rohrer ezen jellemvonásukról beszélve megjegyzi, hogy a kertészkedésre fordított idő nem hátráltatja őket házi vagy mezei munkájukban, sőt ellenkezőleg ezen teendőik elvégzésében pontosabbak, mint az ember gondolná. Egy német paraszt adta nekem ezeket a gondolatokat Martonvásáron és mintha észrevette volna belső érzésemet és azt meg akarta volna hálálni, legszebb kúszó rózsáiból csokrot kötött és nekem ajándékozta. Ezekután betértünk egy cigányházba. Itt bizony csak ismételhetem azt, amit előbb erről a néptörzsről mondtam. Nyomorúságuk, amelyből nem akarnak kiemelkedni, az idegen számára túlságosnak látszik. A megszokás folytán azonban nekik az nem nyomorúság. Következő látogatásunk az iskolának szólt. Ennek költségeihez hozzájárulni a parasztok és a földbirtokos egyaránt kötelesek. A gyermekek itt írni-olvasni tanulnak magyarul, horvátul és németül. Számolni is tanulnak, a leányok varrni és kötni. Az iskolát nem látogatják rendesen. A legtöbb tanuló német, és főképpen kereskedők gyermekei, nem a parasztokéi. Nem kell mondanom, hogy ez a falulátogatásom megerősítette bennem azokat a benyomásaimat, amelyeket Martonvásáron szereztem a parasztság és a földesúr között meglevő kölcsönös érintkezés kellemes alapjáról és nagyobb fényt vetett a sötét színekkel festett kép helyére. Több különleges körülmény összejátszása következtében Martonvásár kivétel Magyarország közgazdasági helyzetében. Először is: az igazságszolgáltatás gyűlöletes joga vagy kötelessége itt nincsen a földesúr kezében, másodszor: a család a birtokon lakik, és ebben a családban sok a női családtag, harmadszor: birtokának művelésében a gróf csak nagyon kis mértékben támaszkodik a parasztság robotjára, és talán hozzátehetem, negyedszer: a grófnak nagyon finom lelkülete van és az csak megerősödött angliai tartózkodása során. Amikor visszatértünk, a gróf anyját a kertben találtuk, és csakhamar közénk jött a gróf, aki csak arra várt, hogy megint kikocsikázzunk a gazdaságba. Éppen befejeztük pompás ebédünket, amikor két úr jelentkezett Budáról. Hivatalos ügyben jöttek. Az egyik az államügyész volt, aki a paraszt és a földbirtokos pereskedésében hivatalból védi a parasztot mindazon perekben, amelyek a törvényszék elé kerülnek. A másik orvos volt. Krkezésük miatt azonban nem kellett lemondanunk arról a kirándulásról, amelyet a gróf az én kedvemért tervezett. hogy megnézzünk néhány nagyszabású olajütő-