Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)
Miközben a faluból kiérve felfelé kapaszkodtunk, jobbról egy hegyvonulatot láttunk, azután elmentünk gróf Batthyányi modern fehér háza mellett, amely körül néhány fa volt. Nagy kiterjedésű gabonaföldek veszik körül. Az út kitűnő. Magas fennsíkon át vezet, amely fokozatosan lejt lefelé a síkra, ahol a Duna folydogál. A folyót azonban nem láthattuk. Balról egy nagy falu feküdt, szemben velünk pedig Mohács. Ennek a városnak első látása megfogja az embert két vagy három tornyával, közelebbről nézve azonban nagyobbrészt nyomorúságos zsúptetős házakból áll. Az egész város és terjedelmes határa az egyház tulajdona. Úgy találtam, hogy a gólya itt pontosan ugyanolyan tiszteletben áll, mint Hollandiában. Itt is, akárcsak ott, szeretik, ha a házak és a templomtornyok tetején fészkel. A város magában véve jelentéktelen, de neve szomorú és kitörölhetetlen betűkkel belevésődött a magyar hazafiak lelkébe, mert 1526-ban a török ellen vívott nagy csatáknak színhelye volt, ahol II. Lajos élte virágjában elesett. A magyarok 22 000 embert, 7 püspököt, 28 főurat és 500 nemest vesztettek. Miközben böjti ebédemnél ültem (péntek lévén, a lakosság túlnyomó részének katolikus volta miatt halon kívül más ételhez nem juthattam), idézést kaptam a városbírótól, hogy azonnal és személyesen jelentkezzem nála útlevelemmel. Sietve engedelmeskedtem parancsának és bár kevésbé hatódtam meg tekintélyes fellépésétől, örömmel vettem tudomásul, hogy meg van velem elégedve; egy felsőbbségi pillantással ti. értésemre adta, hogy szerencsémre nagyon jól vagyok ellátva papírokkal, ellenkező esetben a kormánytól kapott utasítás szerint kénytelen lett volna azonnal visszaküldeni Pécsre. Utána mindjárt elhagytam Mohácsot és a Duna partján északnak indultam. Bátaszékre a mocsaras területen át egy hosszú hídon érkeztünk. Azelőtt itt apátság volt, valamelyes nyoma még megmaradt. A város a bécsi Mária Terézia Akadémia birtoka két vagy három ház kivételével. Az egyik ház a bérlő lakása, a másik meg plébánia: falusi kunyhóknál alig jobb házakból áll ez az egész épülettömb. A lakosság jobbára német. A török végleges kiűzése után telepedtek meg itten. Sokra becsült vörös bor terem a környéken. A Dunán csekély méretű halászat folyik. Évenkint néhány tok-halat is fognak. Bátaszék után az országút kelet felé végeláthatatlan síkság mellett halad. A nyugati oldalon pedig pompás szőlőhegyek és gyümölcsösök sorozata zárja le a kilátást. A növényzet itt nagyon dús. A következő postaállomás Szekszárd, német és magyar lakosságú mezőváros. Tudomásom szerint a pesti egyetemhez tartozik. Tűrhető vendéglője van és egy emelkedésen palotaszerű megyeháza. Régi bencés apátság romjain épült. Az apátságot I. Béla király gazdag adományokkal látta el, de a török háborúk után a kormány kezébe került. A környező dombokon kitűnő sötétvörös bor terem. Sok szőlő mellett mentünk el és mocsarakkal, legelőkkel és bozótos helyekkel tarkított vidéken keresztül Tolnára érkeztünk. A vendéglőben elfogadható szállást kaptam s azért elhatároztam, hogy éjszakára itt maradunk. Ez is a gróf Festetics-család birtoka, alacsony