Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

Sétánk folyamán elmentünk a ferencrendiek templomába. Itt misénél találtuk azt a körmenetet, amelyik reggel a dómból elindult. Egy csoport asszony egyenkint kiosont a templomból és ájtatoskodását a szomszédos kertben vidám sétával cserélte fel. Meglátogattuk az irgalmasok rendházát is. Ezt a rendet a jámbor és jótékony működésére való tekintettel a kormány újító keze a többi szerzetesrendtől eltérően megkímélte. Itt huszonnégy ágyas kórházat tartanak fenn a szegények számára. Tisztaságban nincs hiány, de a szellőztetéssel, úgy látszik, keveset törődnek és a gondos testvérek csak azon voltak, hogy tömjénillattal tüntessék el azt, amit egy kis friss levegő tökéletesen kivitt volna. Piacnézés közben a nemzetiségi öltözetek nagyon kedves keverékét találtuk. Mivel az idő szép volt, a nők főleg világosszínű ruhába öltöztek, a magyar és néhány horvát nő feltűnően elegánsan. Ruhájukon a sok kézimunka külsejüknek nagy gazdagságot kölcsönzött. Megjegyzendőnek tartom, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Németország jó részében is a parasztnők többet törődnek külső megjelenésükkel, mint az a mi saját parasztságunknál tapasztalható, kivéve Dél-Walest, ahol valami hasonló látható. Ez különösen arcuk befedésére vonatkozik. Alig találni asszonyt, aki nem kötné be kis kendővel a homlokát, arcát és állát, csak a szemét és orrát hagyja szabadon kitéve a nap hőségének. Ez az általános viselet volt a pécsi piacon és barátom a kiskendőről előre tudta, milyen nyelven fog szólni a parasztasszony. A piacon a szokásos falusi termények voltak kirakva. Kis mennyiségben főleg a parasztság hozta be. Bizonyos évszakokban ezekből a cikkekből igen nagy kereskedés folyik Pécsen: ez a város ennek az országrésznek fővárosa gyanánt szerepel. Különösen híres a dohányáról, azonkívül nagy marha- és sertésvásárokat szoktak itt tartani. A könyvtár ablakából később visszatérni láttuk a körmenetet a székesegyházba. Meglehetős számú papságból és helybeliekből állott, velük együtt menetelt mintegy 700 tanuló a katonai és a városi iskolából. Az előbbi iskolafaj minden osztrák ezred állomáshelyén található. Délután felsétáltunk a város mögött emelkedő dombra, hogy gyönyörködjünk a nagyszerű kilátásban és megnézzük a török hatalom egy-két maradványát meg a nyári püspöki palota romjait. Sétánk során megtekintettünk egy papírmalmot is, a híres Klimo püspök építtette függelékül a püspökség mellé. A malom nagy mennyiségben állít elő durva minőségű írópapirost. A dombra felfelé szőlőskertek között mentünk, a kerítések mellett teljes virágzásban álltak az orgonabokrok és a virágos kőrisek. (574-580.) Az éjtszaka közeledtével visszaindultunk a városba és az estét új, de kedves barátom, Kölesy úr családjánál töltöttük. Ilyen családoknál az idegent soha sem hívják reggelihez, amely csak egy csésze kávéból és egy falat kenyérből áll. De tizenkét órakor, a szokásos ebédidőben a legnagyobb szívélyességgel és természetességgel ültetik asztalhoz. Az étkezés feketével végződik és este kilenc órakor a vacsora nagyjából az ebéd megismétlése. De nem ételben és italban óhajtják vagy tudják ezek a de-