Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

Sétánk folyamán elmentünk a ferencrendiek templo­mába. Itt misénél találtuk azt a körmenetet, amelyik reggel a dómból elindult. Egy csoport asszony egyenkint kiosont a templomból és ájtatoskodását a szomszédos kertben vidám sétával cserélte fel. Meglátogattuk az ir­galmasok rendházát is. Ezt a rendet a jámbor és jóté­kony működésére való tekintettel a kormány újító keze a többi szerzetesrendtől eltérően megkímélte. Itt huszon­négy ágyas kórházat tartanak fenn a szegények számára. Tisztaságban nincs hiány, de a szellőztetéssel, úgy lát­szik, keveset törődnek és a gondos testvérek csak azon voltak, hogy tömjénillattal tüntessék el azt, amit egy kis friss levegő tökéletesen kivitt volna. Piacnézés közben a nemzetiségi öltözetek nagyon ked­ves keverékét találtuk. Mivel az idő szép volt, a nők főleg világosszínű ruhába öltöztek, a magyar és néhány horvát nő feltűnően elegánsan. Ruhájukon a sok kézi­munka külsejüknek nagy gazdagságot kölcsönzött. Meg­jegyzendőnek tartom, hogy nemcsak Magyarországon, ha­nem Németország jó részében is a parasztnők többet tö­rődnek külső megjelenésükkel, mint az a mi saját pa­rasztságunknál tapasztalható, kivéve Dél-Walest, ahol valami hasonló látható. Ez különösen arcuk befedésére vonatkozik. Alig találni asszonyt, aki nem kötné be kis kendővel a homlokát, arcát és állát, csak a szemét és orrát hagyja szabadon kitéve a nap hőségének. Ez az általános viselet volt a pécsi piacon és barátom a kis­kendőről előre tudta, milyen nyelven fog szólni a pa­rasztasszony. A piacon a szokásos falusi termények vol­tak kirakva. Kis mennyiségben főleg a parasztság hozta be. Bizonyos évszakokban ezekből a cikkekből igen nagy kereskedés folyik Pécsen: ez a város ennek az ország­résznek fővárosa gyanánt szerepel. Különösen híres a dohányáról, azonkívül nagy marha- és sertésvásárokat szoktak itt tartani. A könyvtár ablakából később visszatérni láttuk a kör­menetet a székesegyházba. Meglehetős számú papságból és helybeliekből állott, velük együtt menetelt mintegy 700 tanuló a katonai és a városi iskolából. Az előbbi is­kolafaj minden osztrák ezred állomáshelyén található. Délután felsétáltunk a város mögött emelkedő domb­ra, hogy gyönyörködjünk a nagyszerű kilátásban és meg­nézzük a török hatalom egy-két maradványát meg a nyári püspöki palota romjait. Sétánk során megtekintet­tünk egy papírmalmot is, a híres Klimo püspök épít­tette függelékül a püspökség mellé. A malom nagy mennyiségben állít elő durva minőségű írópapirost. A dombra felfelé szőlőskertek között mentünk, a keríté­sek mellett teljes virágzásban álltak az orgonabokrok és a virágos kőrisek. (574-580.) Az éjtszaka közeledtével visszaindultunk a városba és az estét új, de kedves barátom, Kölesy úr családjá­nál töltöttük. Ilyen családoknál az idegent soha sem hívják regge­lihez, amely csak egy csésze kávéból és egy falat ke­nyérből áll. De tizenkét órakor, a szokásos ebédidőben a legnagyobb szívélyességgel és természetességgel ültetik asztalhoz. Az étkezés feketével végződik és este kilenc órakor a vacsora nagyjából az ebéd megismétlése. De nem ételben és italban óhajtják vagy tudják ezek a de-

Next

/
Thumbnails
Contents