Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)
ben nem mulasztják el figyelmeztetni a parasztokat, hogy meg ne feledkezzenek a szegény kanizsai barátokról. Hatan vannak abban a rendházban. Négyen közülük kijárnak a vidéki templomokba istentiszteletet végezni. Minden jövedelmüket, a közösbe teszik. Az utóbbi időben elég szűkösen élnek, mert ők is, akárcsak a többi hasonló rendház Magyarországon, sokat szenvedtek József császár reformjától. Még egy sétát tettünk a gazdaságban, megnéztük a tégla-égetőt és a nemesített birkákat. Azután megtekintettük a hatalmas pincét, a cseresznyefakertet, ahol a fülemilék még egyre énekeltek. A cseresznyetermés nagyszerűnek ígérkezett. Szíves házigazdám azután maga is befogatott, hogy egy darabig elkísérjen. Előbb azonban váltig marasztalt, sőt cigányzenét is ígért estére. A birtokon ui. négy cigánycsalád lakik. A helyet szolgálataikért kapják: leveleket hordanak s egyéb soronkívüli munkát végeznek. Útközben feltűnt, hogy a Keszthelyen használt vetésforgó alapján itt milyen jól sikerült kísérleteket végeznek. Erre a célra az országúttól jobbra-balra összesen tizenegy nagy táblát jelöltek ki. A vetésforgóról már beszéltem, most hozzátehetem még azt, hogy a határ mindenütt nagyon szép. (452-458.) Berzencén tűrhető vendéglőt és egy kis templomot találtam, amelyben éppen istentisztelet volt, amikor elmentem mellette. Az út két órán keresztül váltakozva erdő és mező között vezetett. Majd egy nagy ugaron hagyott terület következett minden határmesgye nélkül. Itt-ott tuskók hevertek jelezve, hogy nemrég még az erdőhöz tartoztak. A babócsai vendéglő és udvara hemzsegett a Lichtenstein-huszártisztektől, akik úton voltak Bánátból Olaszországba. Néhányan közülük étkeztek egy kis szobában, amely néha hálószoba, néha társalgó volt és az udvarra nyílt. Közéjük ültem. Soha sem tapasztaltam nagyobb kíváncsiságot, mint amellyel ezek érdeklődtek utazásom céljáról. Hihetetlennek látszott előttük, hogy én aki nem vagyok katona mint ők, sem kereskedő, járom ezt az országot. Egy ideig mintha bántott volna kíváncsiskodásuk, de látva becsületes gondolkodásukat végül is belenyugodtam. Észrevettem, hogy inasom is ugyanazon a nyomozáson ment keresztül, mint jó magam. Minden, ami angol volt, akár útifelszerelésemről volt szó, akár személyemről, egyaránt vizsgálódásuk tárgya lett. Rövid idő múlva a lovak készen álltak, s ez véget vetett egy olyan együttlétnek, amely mindkét fél számára alkalmas volt a nap unalmának elűzésére. Jó kívánataik özönével indultam utamra. Innen az út igen elhanyagolt, mert nem tartozik a postahálózatba. A vidék sík. Búza- és rozsvetések sorakoztak. Bár gyönyörűen sütött a nap, a fülemüle állandóan kísért bennünket énekével. Körülbelül egy óra alatt elértük Csokonyát. Ez egy falu gróf Széchényi birtokán, azonban nem reméltem, hogy találkozom a gróf-