Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

vigyáznak arra, hogy utánpótlásul elegendő fiatalost hagy­janak. A másik erdőrész százötven részre van felosztva, szintén évenkint történő vágásra. A meghagyott fiatal fáknak így bőséges idejük van a teljes megérésre. Ezen részben a legfőbb fafajok a Quercus robur, cerris és pu­bescens, sok más fával együtt. Az erdőmester házában levő maggyűjtemény száznál több fajt tartalmaz ugyan, de az inkább bokrok és apróbb fák magja. Az erdő egész kiterjedése, azt hiszem, 36 000 hold. Olyan vidéken, ahol sok az épületfa, az erdőt nem le­het rendszeresen vágni. Itt azonban a keresletnek meg­felelően történik a vágás. A parasztoknak joguk van a tü­zelőanyaghoz. Azért minden paraszt a téli hónapokban he­tenként két kis szekérrel (megfelel 1 klafter fának) vihet s azt kisszekercével ő vágja, nyáron azonban csak olyan fát vihet, amelyet szekerce nélkül letörhet. De senki sem vihet fát a keszthelyi jószágfelügyelőség írásbeli engedé­lye nélkül. Az erdőmester, aki az erdőben lakik, olyan­kor emberével kijelölteti a részt, ahol a fát vághatják. Az erdőnek egy sűrű részén kellett átmennünk, mi­előtt megérkeztünk az erdőmester lakásához, amely a leggyönyörűbb helyen fekszik. Egy magaslaton van egy kis erdő szélén. Szarvasok sétálnak körülötte, mert a kis erdő semmi más, mint megritkított hegyoldal a rengeteg közepén. A nagy erdő minden oldalról körülveszi az er­dőmester tanyáját és beborítja a szomszédos hegyek ol­dalait és csúcsait. A hegycsúcsokat Rezi és Tátika várai díszítik, amelyek történelmi emlékeket ébresztenek a magyar lélekben. Itt felvettük az erdőmestert és mélyen behatoltunk az erdőbe, míg körülbelül egy órai út után megláttuk a vaddisznókondát, amint a fák között legelt. Meg kell vallani, hogy ezek az állatok valami keveset veszítettek természetes vadságukból, mert megszokták, hogy etetés­re éjjelenkint egy helyre járnak és malacaik ott felügyelet alatt maradnak. Azonkívül két ember állandóan velük van, akármerre kóborolnak az erdőben. De ha idegen közeledik, megugranak. Alakjukban, színükben, sőt élet­módjukban teljesen megtartották a vaddisznó jellegét, amelytől közvetlenül és minden keresztezés nélkül szár­maznak. Azt mondják, hogy húsuknak teljesen megvan az a különleges íze, mint az egészen vadon élőkének. Az igazi vadsertés most már nagyon ritka az országban. Csak a legjáratlanabb erdőkben és a Kárpátok szaka­dékaiban található. Ezen kirándulásom alatt, mint számos más alkalom­mal, minden áron meg akartam győződni sok magyar tudós azon állításának igazságáról, hogy a fagyöngy (Vis­cum album) tölgyfán élősködik. Az igaz, hogy gyakran azt gondoltam, hogy úgy van, de tüzetesebb megfigyelés­nél kiderült, hogy más élősdi növénnyel van dolgom: a Loranthus Europaeus nevezetűvel, amely külsőleg a meg­tévesztésig hasonlít a Viscum album-hoz, de nem örök­zöld. Éppen bontakoztak is zöld levelei. Meglepett a növény gyakorisága, mert Magyarország minden tölgye­sében látható. Valószínűleg a másik is előfordul itt-ott. de semmi esetre sem mindenütt; én nem voltam oly sze­rencsés, hogy találkozhattam volna vele. (446-451.)

Next

/
Thumbnails
Contents