Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

Kőszegig a táj szép. Gyakran az út elhanyagolt kis erdőkön keresztül vezet. Nyugat felé a szemhatár emel­kedett, de kelet felé a vidék lapos és csak egy vagy két bazalthegy töri meg. Ezekből legjelentősebb a Ság és a Somló. Mindkét hegyen jó bor terem. Kőszeg jelentékeny város. Egy része emelkedő terü­leten épült és fallal van körülvéve. A külső részekkel együtt 4000 lakosa van, akik többségükben németek, de gyakran használják a magyar nyelvet. Az általuk beszélt német a hienz-nek nevezett különleges tájszólás, amelyet Vas megye nyugati részében is beszélnek. A kőszegiek sokat foglalkoznak gazdasági munkával. A városban te­temes olasz katonaságot találtunk elszállásolva. Az oszt­rákok visszavonták őket hazájukból, állítólag azon meg­gondolás alapján, hogy nemzeti érzésük Murát oldalára állítja őket az akkor kezdődő háborúban. Kőszegtől Szombathelyig az út egészen sík és a vidék termékeny. Kelet felé a szemhatár szabad, de nyugaton néhány domb a képet változatossá teszi. Feleúton egy szembejött kocsival lovakat cseréltünk és új kocsisunk odanyilatkozott, hogy most este lehetetlenség tovább menni Szombathelynél, mert az út hemzseg a betyárok­tól. Ilyenféle szólammal minden kínálkozó alkalommal előállnak Magyarországon. Azt ígérte, hogy elvisz a leg­jobb vendéglőbe és másnap reggel szolgálatunkra lesz. Evvel a szép ígérettel befordult egy korcsmaudvarba és amíg én fent szobák után néztem, gyorsan kifogta lo­vait és eltűnt. A szállást rossznak találtam, hogy nem maradhattam. Egy kis szobába akartak tenni szolgámmal együtt. Szerencsés véletlen folytán azonban egy „Angol Lovasok"-nak nevezett műlovartársaság ugyanebben a vendéglőben kötött ki, és az egyik lovászfiú borravaló ellenében rögtön befogta egyik nagy lovukat és kocsimat elvontatta egy másik házba, ahol nagyobb kényelemre számíthattam. Szombathely, amelynek helyét teljes pontossággal azo­nosították a római Sabariáéval, síkságon két kis folyó között fekszik. Általában szegényesen és rendetlenül épí­tett város. A székesegyház előtt, amely modern épület, egy szép nyílt tér van: ennek jobb sarkán áll a püspöki palota, azontúl a megyeház. A bal oldalon egy a szemi­nárium és főleg papi nevelés céljait szolgáló nagy épület látható. Ezek a középületek néhány szomszédos jó ma­gánházzal együtt kirívó ellentétben állnak a város többi részével. Az egész tiszteletreméltó vonást kap a pap­növendékek ruhájától. A templom belseje nagyon szép. A mennyezet már­ványutánzatú stucco-val borított hatalmas pilléreken nyugszik. A székesegyház és a püspökvár építője a tiroli Hefele Menyhért. Ö képezte ki a győri katedrális belse­jét és Szombathelyen halt meg a múlt század végén. Ennek a városnak régiségeire vonatkozólag Schönwies­ner, a numizmatika és régiségtan tanára a pesti egyetemen és a magyarországi érmékről írt értékes művei révén jól ismert író, az első, aki nagy gondossággal készített szép tanulmányában azt a tényt igyekszik megállapítani, hogy a jelenlegi Szombathely a Pliniusnál, Ptolomaeus­nál és másoknál előforduló Sabariával azonos, azután rátér a város régi fényéből még fennmaradt emlékeinek leírására. Harminc jelentékeny szoborművet mutat be,

Next

/
Thumbnails
Contents