Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

Kőszegig a táj szép. Gyakran az út elhanyagolt kis erdőkön keresztül vezet. Nyugat felé a szemhatár emelkedett, de kelet felé a vidék lapos és csak egy vagy két bazalthegy töri meg. Ezekből legjelentősebb a Ság és a Somló. Mindkét hegyen jó bor terem. Kőszeg jelentékeny város. Egy része emelkedő területen épült és fallal van körülvéve. A külső részekkel együtt 4000 lakosa van, akik többségükben németek, de gyakran használják a magyar nyelvet. Az általuk beszélt német a hienz-nek nevezett különleges tájszólás, amelyet Vas megye nyugati részében is beszélnek. A kőszegiek sokat foglalkoznak gazdasági munkával. A városban tetemes olasz katonaságot találtunk elszállásolva. Az osztrákok visszavonták őket hazájukból, állítólag azon meggondolás alapján, hogy nemzeti érzésük Murát oldalára állítja őket az akkor kezdődő háborúban. Kőszegtől Szombathelyig az út egészen sík és a vidék termékeny. Kelet felé a szemhatár szabad, de nyugaton néhány domb a képet változatossá teszi. Feleúton egy szembejött kocsival lovakat cseréltünk és új kocsisunk odanyilatkozott, hogy most este lehetetlenség tovább menni Szombathelynél, mert az út hemzseg a betyároktól. Ilyenféle szólammal minden kínálkozó alkalommal előállnak Magyarországon. Azt ígérte, hogy elvisz a legjobb vendéglőbe és másnap reggel szolgálatunkra lesz. Evvel a szép ígérettel befordult egy korcsmaudvarba és amíg én fent szobák után néztem, gyorsan kifogta lovait és eltűnt. A szállást rossznak találtam, hogy nem maradhattam. Egy kis szobába akartak tenni szolgámmal együtt. Szerencsés véletlen folytán azonban egy „Angol Lovasok"-nak nevezett műlovartársaság ugyanebben a vendéglőben kötött ki, és az egyik lovászfiú borravaló ellenében rögtön befogta egyik nagy lovukat és kocsimat elvontatta egy másik házba, ahol nagyobb kényelemre számíthattam. Szombathely, amelynek helyét teljes pontossággal azonosították a római Sabariáéval, síkságon két kis folyó között fekszik. Általában szegényesen és rendetlenül épített város. A székesegyház előtt, amely modern épület, egy szép nyílt tér van: ennek jobb sarkán áll a püspöki palota, azontúl a megyeház. A bal oldalon egy a szeminárium és főleg papi nevelés céljait szolgáló nagy épület látható. Ezek a középületek néhány szomszédos jó magánházzal együtt kirívó ellentétben állnak a város többi részével. Az egész tiszteletreméltó vonást kap a papnövendékek ruhájától. A templom belseje nagyon szép. A mennyezet márványutánzatú stucco-val borított hatalmas pilléreken nyugszik. A székesegyház és a püspökvár építője a tiroli Hefele Menyhért. Ö képezte ki a győri katedrális belsejét és Szombathelyen halt meg a múlt század végén. Ennek a városnak régiségeire vonatkozólag Schönwiesner, a numizmatika és régiségtan tanára a pesti egyetemen és a magyarországi érmékről írt értékes művei révén jól ismert író, az első, aki nagy gondossággal készített szép tanulmányában azt a tényt igyekszik megállapítani, hogy a jelenlegi Szombathely a Pliniusnál, Ptolomaeusnál és másoknál előforduló Sabariával azonos, azután rátér a város régi fényéből még fennmaradt emlékeinek leírására. Harminc jelentékeny szoborművet mutat be,