Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

mecbányára mennek. Ritkán láttam udvariasabb üzletembereket. Úgy látszik, a találkozást nagyszerű alkalomnak vették behízelgő művészetük gyakorlására. A vendéglőstől megtudtam, hogy a meghódolt drezdai helyőrségből nyolcvannál több francia tiszt állomásozott ebben a községben múlt évi januártól júniusig. Magatartásuk úgy látszik, megnyerte a lakosságot, legalább ezt az egy magasztalójukat biztosan. Tizenkét órakor megint úton voltunk. Mindenfelé szőlőskertek sorakoztak. Amikor elhaladtunk egy nagy darab szántás mellett, tizenhét nagy szénaboglyát olvastam meg. Csak úgy durván össze voltak hányva és minden takaró nélkül ott álltak kitéve mindennek az őszi sarjúgyűjtés óta. Hű képe ez a tanulatlan magyar ember hanyag gazdálkodásának. Most mindkét oldalon dombok és erdők következtek. Bár nem terjedelmesek, mégis mint mondják, alkalmas búvóhelyül szolgálnak a farkasoknak, amelyek nagy kárt tesznek a parasztok lovaiban és állandó panaszra adnak okot. Évről évre sokat lelőnek közülük, de kiirtásuk nagy nehézségbe ütközik. Kissé északra és a Kárpátokban a farkas még sokkal gyakoribb. Galíciában, ahol négy és fél forintot fizetnek a lelőtt farkasért, az elpusztított farkasok száma 1812-ben 2046-ig emelkedett, és 1814-ben 1483-ig, ugyanebben az évben a lelőtt medvék száma 21 volt. Magyarország mindazon határvidékén, ahol sok a hegy és erdő, tartani kell a farkastól. Az 1803. évi kemény télben nem kevesebb mint 1533 darab marhát faltak fel a farkasok csak az egy román-szerb határmegyében. Azért a hatóságok kénytelenek voltak méreggel kísérletezni. A törökök tudvalevőleg az aconitum napellust szokták kirakni. Itt a nux vomicát használták és az sokszor bevált. Ha az éhség nagyon kergeti őket, ezek az állatok néha megtámadják a falusi házakat. Ilyen eset előfordult kevéssel azelőtt, hogy erre jártam, Lőcse közelében. Egy anya, kinek egy húsz év körüli és egy sokkal fiatalabb gyermeke volt, reggel éppen kilépett a házból, amikor egy farkas megtámadta és arcát kegyetlenül szétmarcangolta; majd otthagyva dühének első tárgyát a vadállat a gyermekre rontott. Pillanat alatt fejét kezdte marcangolni és mindkét szemét kirágta. A sikoltozásra a nagyobbik fiú odarohant, a farkast torkon ragadta, száját egy ideig szétfeszítve tartotta, de végül is az egyenetlen küzdelemben alulmaradt: a farkas most őt támadta meg és éhes fogait mélyen a nyakába vágta. Közben a szerencsétlen áldozatok kiáltására segítség érkezett, és a farkas elmenekült. A szenvedőket gyorsan segélyben részesítették, majd a vadállat üldözésére siettek. A sűrűben fel is fedezték. Egy fiatal ember célba vette, de puskája csütörtököt mondott. A farkas éppen ráugrott támadójára, amikor egy jól irányított bunkósbottal még ugrás közben agyonütötték. Az ilyen véres esetek azonban mégis ritkák és csak akkor történnek meg, amikor a kínzó éhség vakmerőkké teszi a vadállatokat.