Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

FALUSI VÁSÁR A VILLAGE MARKET szántást találtunk, és a szelíd emelkedéseken jobbrólbalról rozsvetések álltak. A talaj jónak látszott, művelése elfogadható, de a birkanyájakról semmi különöset sem mondhatni. A Selmec patak, amelynek folyását az egész úton követtük, Szemerédnél jelentékenyen, körülbelül tíz yardnyi szélességre, megnő. A környék innen kissé emelkedik Ság irányában. Kocsisom úgy határozott, hogy az éjszakát ott töltjük. Szinte sötét volt, amikor megérkeztünk. A vendéglő jónak ígérkezett. Tulajdonosa osztrák ember, a személyzet figyelmes. Csakhamar megtudtam, hogy Ságon öt vagy hat cigánycsalád él, apjuk, talán nagyapjuk is már itt lakott. Kézügyesség, zenélés, lókereskedés és burnótkészítés révén nemcsak a cigányok szokott életmódja, hanem a legtöbb magyar parasztcsalád helyzete fölé is emelkedtek. Erről a népről mindig mint kitűnő zenei tehetségről beszélnek, a sági cigányok meg éppen híresek ebbeli kiválóságukról. Házigazdámat megkértem, hogy kísérjen el hozzájuk. Házaikat elég jóknak találtam. Amikor beléptem, alig tudtam lélegzeni, a levegő tele volt dohányporral: nagy szaporán az aznap készített burnót elcsomagolásával foglalkoztak. Két vagy három paraszt volt velük, akik napszámért segítettek nekik. Ilyenformán egy kicsiny, alig tíz négyzetlábnyi alapterületű és hét láb magas szobában hat vagy hét férfiú dolgozott, azonkívül ott voltak az asszonyok és a gyermekek, akiknek arcáról lerítt a törzsi rokonság. Látható örömmel fogadtak, amikor megtudták, hogy idegen vagyok és mi célja látogatásomnak. Megkértek, hogy menjek át velük egy másik házba, ahol nem zavar a dohánypor. Megnéztem a munkájuknál használatos mozsarakat és szitákat, azután szívesen teljesítettem kérésüket. Panaszkodtak, hogy két muzsikustársuk Vácra ment lovakat eladni, de az itthon maradt négy cigány