Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

Nyolc órakor végre elhagytam Selmecet, miután előzőleg megállapodtam a kocsi tulajdonosával, hogy három nap alatt elvisz Pestre. Az egész tájat erdőborította szelíd dombok élénkítették. Ez a tájkép sokáig kísérte utunkat. Majd völgyalakulat következett, ennek közepén folyik a Selmec. Partjai hosszában vonul a mi utunk. Tíz órakor megérkeztünk Marótra. Ez egyszerű magyar falu, a nagyszombati püspök birtoka. Az öreg vendéglősné szórakoztatni igyekezett, de sajnos, nem tudott németül. Pap fia van, s annak révén szert tett néhány latin szóra: így iparkodtunk valamelyes társalgást fenntartani, amely ha nem volt is túlságosan tanulságos, de mindenesetre volt annyira szórakoztató, mintha módunkban állt volna folyékonyan kifejezni gondolatainkat. A jó asszony magyar volt, talán az egyetlen ilyen nemzetiségű a faluban. Itt Magyarországnak éppen a szívében csak tót és cigány volt található. Míg a lovak ettek, tojást, barna kenyeret és pálinkát szereztem magamnak, mind helybeli termék, mert a kis korcsma gazdája hetenként kifőz egy-egy mérő gabonát. Sűrű havazásban hagytuk el Marótot és utolértünk egy csoport parasztot, akik országos vásáron voltak és portékával megrakodtak. A nők vállukhoz szabott kosarakat cipeltek, a férfiak kívül vitték a vásárolt holmit: új csizmát a kezükben, új kalapot a fejükön a régi alatt. A vidék egyelőre még megmaradt eddigi dimbes17 dombos alakjában, de amint nyílt helyre értünk, sok