Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)

VESZPRÉM MEGYE VILÁGI EGYHÁZAI

SOMLÓSZŐLŐS, RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM Szőlős első írott említése az 1180-as évekből ismert. A XII. századtól a XV. század első harmadáig a tihanyi bencés apátság uralta. Temploma a XII. század második fele és a XIII. század vége között épült. Kezdetben egyhajós, valószínűleg íves szentélyzáródású, keletek épület volt, déli bejárata felett (1965-ben feltárt) "Agnus Dei" (Isten báránya) domborművei, a nyugati karzat felett talán kisebb toronnyal. A XIII. század végén a templomot kelet felé meghosszabbították és sokszögzáródású, koragótikus szentélyt kapott. A hajó nyugati fala elé torony épült. A XIV. században, a falu birtokáért a bencésekkel sokáig pereskedő Vezsenyiek a templom belsejét kifesttették a Szt. György-legenda jeleneteivel. 1469-es írott forrás is bizonyítja, hogy Szt. György vértanú volt a templom védőszentje. A XVI-XVII. században épülhetett a déli kapu előtti - ma már csak alapjaiban megevő - nyitott előcsarnok. 1725-ben a Zichyek helyreállíttatták a templomot. A szentély ekkor népies, tulipános-virágos-, a diadalív geometrikus-, a hajó (csak nyomokban megmaradt) alakos kifestést nyert. 1760 körül a hajó északi oldalának keleti feléhez sekrestyét toldottak hozzá. 1877-ben a hajó déli oldalához csatlakozva épült meg a Zichy-Ferraris család romantikus kriptája. A község birtokosai a késő középkortól a Vezsenyi, a Kinizsi, a Horváth, majd a gr. Zichy családok voltak. 1698-ban még kőfal övezte az ekkor is Szt. György vértanú tiszteletére szentelt egyház temetőjét. A templom kutatása és helyreállítása 1968-1972 között történt, Koppány Tibor építészmérnök tervei alapján. A falképeket Mórotz László restaurálta. (Irodalom: Koppány Tibor 1967, 141-142. nr. 149.; MRT 3. 1970, 197. 51/8. lelőhely, 320. 28. tábla 3-4.; Koppány Tibor 1974, 207-225.; Mórotz László 1974, 227-228.; Guzsik Tamás 1979, 19. nr. 83.) SZENTKIRÁYSZABADJA, RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM A Szt. István király tiszteletére szentelt templom első említése 1291-ből ismert. Az egyhajós, íves szentélyzáródású, keletek, XIII. századi templom nyugati végéhez a XV. században nagyméretű, sarkain támpillérekkel erősített, háromemeletes tornyot építettek hozzá. Szintén XV századi a jelenleg befalazott déli bejárat kőkerete. A toronyaljból a templomba vezető ajtó, erősen sérült, címeres, reneszánsz kőkerete a XVI. század elején készült. A templom jelenlegi formája magán viseli a szentkirályszabadjai Rosos család által végeztetett, 1789es és 19l4-es átépítések nyomait. A szentélytől keletre, a tempóm és egykori kő kerítőfala közé beszorítva állt a későközépkori plébánia törtkőböl falazott, nyugat-keleti tengelyű, kétosztatú, alápincézett épülete. (Irodalom: Rómer Flóris 1860, 189-190.; Békefi Rémig 1907, 82-84., 83. 22. ábra; Koppány Tibor 1963, 105. nr. 50.; Koppány Tibor 1967, 143. nr. 156.; MRT 2. 1969, 188. 44/2. lelőhely; Guzsik Tamás 1979, 21. nr. 94.; Rainer Pál 1997, 240-245.; Ludwig Emil 2002) Szentkirályszabadja, r. k. templom.