S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

A térség magyar paraszti viseletei a XX. században

A térség magyar paraszti viseletei a XX. században A századot tekintve három korszakot különíthetünk el. Az első már az 1890es években elkezdődött és tartott az 1920-as évekig. Az I. világháborúval lezárult egy korszak a kultúrában is, ami a viselet kultúráról is elmondható. Ekkor kezdődött a második korszak, amely az 1956. évi forradalmat követően, a TSZek megszervezésével, az egyéni gazdálkodás erőszakos megszüntetésével véget ért. A 20. század második felében a magyar közösségek viseletéből minden figyelemreméltó jellegzetesség eltűnt. Sajátosságról már csak az anyagok, a formák megválasztásánál és a viselés stílusánál beszélhetünk. A visszaemlékezéseknél kiválóbb forrást jelentenek a korabeli, nagy számban meglevő fényképek. 1900-1910 között a férfiak öltözetében még mindig három változatot lehetett elkülöníteni. Munkára megmaradt a fehér vászonviselet, bő gatya és ing, amit mellénnyel és köténnyel egyaránt hordtak. A szépen leredezett gatyában és fehér vászoningben az idősebbek és a legények még templomba is elmentek. A juhászoknak változatlanul ünnepi viseletét jelentette a gyolcsgatya. A fehér gatya mellett Szentgálon kéket is felvettek, amit népdalban ily módon örökítettek meg: „A szentgáli igyenes utcában, Gyün a babám kékítős gatyában. Csárdás kalapja van a fejében, Meghasad a szívem örömében." A vászonviseletet nyáron különösen kedvelték, nem véletlen, hogy egy szentgáli legénynek 12 vászon, és 12 gyolcsgatya is került a ruhatárába házasodáskor.

50 Az ingek többsége gyolcs gallérral és gyolcs ujjal készült. A vászon mellett megmaradt a szűkszárú, ellenzős, vitézkötéses, vagy anélküli posztónadrág, ujjas, mellény és a ráncos szárú gombos csizma. Ugyanakkor jelen volt a pantalló, a finom anyagból készített Szentgáli nemes-kisasszony — 1800as évek vége (Becske Andor fényképe Veszprém)