S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Szlovák viseletek, öltözködési szokások

a sötét összeállítást vették fel Nagyboldogasszonykor is, mint amit húsvétkor, pünkösdkor. Szentség napja adventre esvén, már csak sötét együttest viseltek ugyanúgy, amint Szeplőtelen fogantatás napján is (dec. 2. és dec. 8.). Jézus szíve vasárnapján csak egyszerű, meg nem határozott színű és anyagú ruhában mentek az esti misére ugyanúgy, ahogy korábban Sarlós Boldogasszony napján. Mind az ünnepi, mind a félünnepi ruhákat a templomból hazamenet minden esetben levetették és otthon viseltre cserélték át. A piros-kék mintás fiókon repilla ugyanilyen szoknyával és fehér köténnyel, fekete alapon lila rózsás selyem kendővel, a rózsaszín virágkoszorús selyem repilla zöld szoknyával, rózsaszín selyem köténnyel, zöld, esetleg fehér delén kendővel, fehér mintás szövet szoknya azonos létocskával, fekete köténnyel, sötétkék szövet kendővel, a sötétkékfehér mintás fiókon szoknya azonos repillával, fekete köténnyel, barna, apró mintás vagy szürke delén kendővel, a zöld mosóselyem szoknya és létocska fehér köténnyel, zöld rózsás selyem kendővel, a sötétkék-fehér mintás barhent szoknya rózsaszín blúzzal, kék konyhaköténnyel, vagy fényes selyem köténnyel és barna-zöld négyzethálós barhent kendővel, továbbá a fekete szövetből készült szoknya, létocska, barna kendővel, fekete köténnyel pedig mind az évközi vasárnapok templomi alkalmaira szolgáltak. Egyébként délelőtt és délután ugyanazt a ruhát nem illett felvenni. Délután piros-fehér mintás flokont, kartont, vagy sötét szövetet öltöttek. A kötényt pedig mindig szorosan körülcsavarták derekukon, elől-hátul megkötötték, feszesre húzták, ugyanis a feszesen álló kötény az igényesség kifejezője volt, ugyanúgy, mint az alsószoknya fehér csipkéjének kivillanása. 3. A felkapó ruhák viselési alkalmai a faluba menésre, rokonlátogatásra, a vásárba és városba utazásra korlátozódtak. Anyaguk: kékfestő (barvarska), delén, zefír, karton, barhent, kivételesen mosóselyem volt. Utóbbi akkor került ezen együttesek közé, ha túlságosan olcsó alapanyagnak bizonyult ünnepi, vagy félünnepi viseletnek. Ezeket a ruhákat minden olyan alkalomkor felöltötték, amikor kiléptek a házból, a szomszédságon túl. De közülük választottak ruhát nagycsütörtökön, Krisztus király napján (okt. utolsó vasárnapja), Szilveszterkor, vagy hétköznap templomba menetelkor és a vasárnapi táncvigalomba is. Itt kell megemlíteni a májusi és az októberi Utániak alkalmait, amikor többnyire fekete-fehér mintás fiókon szoknyát, ugyanilyen létocskát, fekete kötényt és változó színű féldelén kendőt felöltve mentek a templomba. Szabásukban ezek a felkapó mhák megegyeztek az ünnepi és a félünnepiekkel. Kiegészítőik a sötét színű konyhakötények és a cérna- vagy olcsóbb delén kendők voltak. Utóbbiakból nagyszámú darabbal rendelkeztek, hisz leggyakrabban ezeket használták. E viseleti együttesek színösszetétele különbözött egymástól: festő szoknyához világos delén, karton, vagy selyem blúzt viseltek. Tehát a szoknya és a blúz színe nem volt azonos. Különösen kedvelték a Pápán