S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Szlovák viseletek, öltözködési szokások

drapp, csíkos, lila mintás, fehér, zöld, rózsás, magában mintás). A delén kendők leggyakrabban világos színűek (fehér, drapp, zöld) és mintásak voltak, de előfordult a fekete is. A szövetkendők egyszínúek (barna, sötétkék, fekete) vagy négyzethálós mintázatúak lehettek. A kendők színe harmonizált a ruha színével, de nem volt az ünnepek liturgikus színeinek megfelelően olyan szigorúan kötött, mint a ruháké. A rábaközi magyarok, vagy a Nyugat-magyarországi és a bakonyi, Balaton-felvidéki német falvak asszonyainak változatosabbak, és nagyobb számúak, színeikben pedig az ünnepek színeihez alkalmazkodóbbak voltak a kendői. A ruhákhoz ünnepi alkalmakkor harisnyát (pancsuhi) és cipőt (cipelle) is vettek. A lányok és fiatalasszonyok általában fehér patentharisnyát, míg az asszonyok piros, rózsaszín, kék, vagy zöld pamut térdharisnyát húztak. (Itt kívánkozik megjegyezni, hogy pl. a szápári nő férjhezmeneteléig lány, az első gyermeke megszületéséig menyecske, gyermeke iskolába meneteléig fiatalasszony, utána már csak asszony. Aki már dolgozni nem tudott, az öregasszony.) Egyszerűbb alkalmakkor, hétköznap kék posztópapucsot, posztócipőt hordtak, így mentek a templomba is. Nagy, vagy nagyobb ünnepre fekete magas szárú cipőjük vagy masnival díszített bársonycipőjük volt. Télen csizmát (csizsmi) húztak. Egyébként hóolvadás után hamarosan levetették a lábbelit, és késő őszig az ünnepi és templomi alkalmak kivételével mezítláb, vagy rongyból varrott papucsban (tutyi) jártak. Nyári vasárnap félcipőt vettek fel. A felsőruha alatt inget (kosela) és alsószoknyát hordtak. Volt egyszerűbb alsószoknya (spognyá szuknya) és csipkés, ünnepi (bélenyica). Egyszerre általában két-három alsószoknyát vettek fel. Ezek kék alapon piros mintás kartonból, piros, vagy kék-fehér mintás barhentből készültek. Egyszerű vasárnap mintás alsószoknyát, télen pedig barhentből valót hordtak. A több és a melegebb alsószoknya a bugyit is helyettesítette, ami hiányzott még az 1930-as, 1940-es években is. Legünnepélyesebb volt a fehér gyolcsból való, alján lyukhímzéssel, vagy bolti csipkével díszített, mindig kikeményítve viselt alsószoknya. A felsőruhára télen fekete, nagyméretű posztókendőt, vagy fekete berliner kendőt (belliner), azaz leterítő kendőt borítottak. Az öregek tégla alakban összehajtva tették vállukra, a fiatalok háromszög alakra hajtva, elől egy nagyméretű tűvel összefogva. Köznapokon a viseltebb, kopottabb leterítő kendőt használták. Volt olyan asszony Öskün, aki az ünnepi berliner kendőjét kisebb ünnepeken színével befelé vette fel, hogy ne kopjon. Színével kifelé csupán nagy ünnepeken viselte. Ékszert lányok használtak csak, ez négysoros színjátszó szürke, vagy más színű gyöngy volt, hámi szalaggal megköthető. A szalag színe a mha színével harmonizált. Mind a lányok mind az asszonyok templomba menet lyukhímzéses fehér (slingőt) zsebkendőt fogtak a kezükbe. Ezen kívül fülbevalót is hordott, akinek volt. Addig, amíg Bakonycsernyén nem volt ildomos ékszert viselni a nyakbavaló kaláris kivételével, Szápáron nem szólták meg a fülbevalót viselő lányokat.