S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Szlovák viseletek, öltözködési szokások

kedvelt viselete a várandós asszonyoknak is. A kétféle ujjas a német viseletek réklijének és blúzának felelt meg. A rékli (repilla) és a blúz (létocska) különböző szövetekből, kartonokból, kékfestőből, barhentből és selyemből is készült. Volt fekete, zöld, barna, szürke, lila, sötétkék, bordó, pepita, kék-barna négyzethálós, apró mintás (spriccelt) fehér és fekete színű szövet, zöld mintás, lila, piros rózsás, tarka karton, kékfestő, sárga, rózsaszín, piros, drapp-sárga, piros-virágos, rózsaszín koszorús, sötétkék vagy kék selyem, fehér és rózsaszín grenadin, zöld mosóselyem, piros-kék, piros-fehér mintás fiókon, fekete-fehér pettyes barhent, fekete, szürke klott, tarkamintás delén, világos mintás zefír, különböző színű puplin, fekete bársony, valamint kékfestő blúz. Mindkét felsőrész-változathoz szoknyát, ún. félszoknyát, valamint kötényt vagy konyhakötényt kötöttek. A szoknyák (szuknya) sötét posztóból, sötétkék lysterből, barna, fekete, pepita, fehér, apró mintás, zöld, bordó, sötétkék szövetből, fekete kangárból (kamgán), kékfestőből, kék, piros, lila selyemből, fehér és rózsaszín grenadinból, tarka (rózsás, piros, rózsaszín, lila), fekete fehér mintás kartonból, feketevagy sötétkék-fehér mintás flokonból, sötétkék-fehér mintás barhentből és fehér mohiból készültek. Derékban ráncolták valamennyit, azonban a ráncokat úgy helyezték el, hogy kereken a csípőre kerüljenek. A hasi részen sima volt a szoknya, itt volt a hasíték is, és ide kötötték a kötényt. Az egyes öltözetekhez kiegészítő ruhadarabok is járultak, így, együtt alkotva a teljes viseletet. Ezek a következők voltak: A kötények (ketínka) egyszínű kék, lila, vagy fekete klottból, rózsaszín vagy fekete selyemből, fehér gyolcsból, vagy mohiból, valamint kékfestőből készültek. Valamennyi derékban kezdődő ún. félkötény volt, hátul megköthető. Az egyszerű, főként kék kartonból készült kötényeket konyhakötényeknek hívták. A legdíszesebb kötény az esküvői ruhához viselt volt, amely fekete klottból készült csipke nélkül, de smizlivel, azaz a derekán behúzva. Csipke csak a fehér blúzhoz és szoknyához (ingvállas öltözet) viselt fehér kötény széleit díszítette. A kendők (rucsnyik): kizárólag az asszonyok viseletének kiegészítői voltak. Szápáron a lányok csak kivételes alkalommal, pl. ha olyan munkát végeztek, kötöttek kendőt, esetleg téli hétköznapokon. Ünnepen nem illett kendőt tenni a fejükre. Az asszonyok kendői szövetből, posztóból, selyemből, bársonyból, kartonból, kékfestőből, delénbői, barhentből, cérnából készültek. A felső kendő alá kötötték a kartonból, kikeményített bécsi pirosból, vagy ünnepre kasmírból készült alsó kendőt (spolnij rucsnyik), amely az egész fejüket befedte, és hátul a tarkó alatt kettős csomóra kötötték. Alsó kendőt általában mindig viseltek, de ennek nem szabadott kilátszani a felső alól. Ezért két oldalt három-öt hajtásba szedve vitték hátra a sarkát. Legünnepélyesebb és legdrágább az egyik sarkában színes cérnával belevarrt, virágkoszorúval ékes fekete posztó- és bársonykendő volt, amit koszorús kendőnek neveztek. Ezeket követték az egyszínű és a mintás selyemkendők (fekete,