S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Szlovák viseletek, öltözködési szokások

ún. majkós, szűk szabású és egy réklis, bővebb szabású változata élt. Utóbbi a legidősebbek képviselői között az 1980-as évekig használatos volt. Az ingvállas öltözék a következő ruhadarabokat tartalmazta: fehér, áttetsző pamut anyagból, mohl-ból készült, bevarrott, ráncos rövid ujjú, elől gombos blúzt (repilla), ami alá fehér, lyukhímzéssel (slingőt), vagy keresztszemes hímzéssel díszített, negyedbe hasított nyolc nádszállal merevített vászonmellénykét, a puruckát vagy pruszlikot (pruclek) vették fel. Hozzá az ünneptől, a viselési alkalomtól függően a blúzzal megegyező anyagból készült ráncos szoknyát, vagy rózsaszín, kék, esetleg lila kartonszoknyát, (kivételesen selyemszoknyát), krémszínű alapon fekete mintás szoknyát vettek, eléje fehér mohi, vagy gyolcskötényt kötve. A kezükbe minden alkalommal lyukhímzéses fehér gyolcs zsebkendőt (slingőt kendő) fogtak. Ez az öltözet csak lányoké volt, asszonyok legfeljebb csak első gyermekük megszületéséig, azaz menyecskekorukban viselhették. Ilyenkor fehér, vagy barna-kék mintás delén kendőt kötöttek a fejükre. Az ujjasos öltözék változatosabb, több, különbféle színű ruhadarabból tevődött össze. Legrégibb darabja a fekete majkó, ez a többnyire posztóból, vagy vastag szövetből készült, szabott hátú, derékban szűk, csípőben enyhén fodrozódó felsőruha volt, amelynek viselését a közösség tagjainak többsége az 1920-30as években elhagyta. Helyét két ruhadarab foglalta el, amelyek már a majkóviselés korában is elterjedtek: a bármilyen anyagból készíthető, a szoknyába bekötve vagy köténnyel lekötve viselt, hátul derékban szűkített (húzott vagy mizlis) rékli, vagy repilla, amelynek díszítését szabással és a részek levarrásával alakították ki. így viseltek támlás vagy táblás réklit (tablicska), amelyet válltól derékig két cm-es rakások díszítettek, vagy melltől derékig ugyancsak levarrott, de három-négy cm-es rakásokkal ékesítették, amelyeket vállban vagy a mell vonalában enyhén ráncoltak is. Lehetett a rékli szíves is: ez a díszítmény a hátán válltól, a hát felső harmadában húzódó rávarrott, alul ív alakban záródó rátét volt. Egyes és kettes szíves rékliket készítettek. A két szíves általában a módosabb asszonyok ruházatát jellemezte. A majkót felváltó másik ruhadarab, amely a réklivel párhuzamosan élő viseleti elem volt, a blúz, vagy röpike, „röpüllő" (létocska). Ezt a derékban bő, a szoknyán kívül viselt felsőrészt legfeljebb az elején hosszanti irányban a hosszú hasíték mindkét oldalán néhány tűzésdísszel tették változatossá. Ráncolást egyáltalán nem alkalmaztak rajta. Csak a kötényt kötötték rá elől, de hátul már a kötény kötője alája került. E két utóbbi ruhadarab tulajdonképpen megegyezik az Észak-Dunántúlon, mégpedig a Rábaközben és a Sokoró-vidékén totyának és ricinek nevezett felsőruhákkal. Míg a totya derékban fodrosán összehúzható, addig a rici lebegő ujjas volt, simán elálló háttal, köténybe beköthető elejével.

80 Utóbbihoz hasonlóan viselte a szápári asszony a réklit, vagyis a repillát, azaz bekötve a szoknyába és a köténybe. A létocskát kívül viselte, eltakarván derekát a csípőig érő felsőrészszel. Legfeljebb elől a kötény kerülhetett rá. Ezért volt az utóbbi alkalmas és