Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VÁNDORTARISZNYA

Az öregasszony kis csomagot ad az asszonykának. - Mi ez? - Semmi. Izgatott kezekkel hámozza le a papírt. Harisnya van benne. Kopott, nem új, de harisnya. - Igen. A férje mesélte, hogy ellopták az egyetlent... A lányomnak van elég, gondoltam adhatunk egyet... - Igen... Nem... Sírással küszködik. - Köszönöm... Olyan jók maguk... - Semmiség! Aztán vigyázzon magára kismama... És fia legyen megint...! Az asszonyka ölbe kapja a gyereket és a tanárhoz szalad. - Idenézz! - Arca csupa öröm, ragyogás. - Mi ez? - csodálkozik a tanár úr. - Harisnya. Kaptam. - S mintha tőle kapta volna, összevissza csókolja a férje arcát. - Látod, mégis vannak jó emberek... A nap besüt az ablakon. Minden tele van színekkel. Túl az Óperencián.