Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

hallatszik a visszhang? Kurjantani kéne egy nagyot, elszavalni egy verset, s lesni, miképpen mondja vissza - „Tihanynak riadó leánya". Valahol ott, Almádin túl volt az a híres csárda - amelyet Eötvös Károly is megír Utazás a Balaton körül című könyvében - melynek éppen a kocsmaszobáját szelte át a megyehatár. S ha a betyárok ott iszogattak a veszprémi oldalon, s jöttek a veszprémi pandúrok, csak átültek az asztal zalai oldalára, s már nem lehetett többé megfogni őket. Csak elparolázgattak a pandúrokkal, mint a híres Hatlábú Jóska is tette volt... De látom az akarattyai öreg fát is, melyre úgy tapad rá a történelem, mint a moha. Sok mindent megért öreg fa: vajh' megvan-e még? S most jut csak eszembe, hogy valójában éppen olyan álomutazás ez a Balaton körül, mint annakidején a Kogutowitz-atlasz segítségével Indiában és Afrikában volt. Hisz az a régi valóság, mely bennem él, rég összevegyült az álmokkal, s mily nehéz lenne már szétválasztani a kettőt: az álmot és a valóságot! Hisz a betyárok - Hatlábú Jóska - nyomába is eredhetek, vagy akár lerándulhatok a füredi nemzeti színház megnyitására! Régi Anna-bálokon vehetek részt, pengős sarkantyús csizmában, s Vörösmartyt hallgathatom ki, amint cigány mellett halkan énekli nótáját: „Hess légy, ne szállj rám...". Kaland íze van utazásomnak, valószínűtlen kaland íze. Hisz minden, a múlt emléke és a jelen valósága, oly mérhetetlenül messze van. Csak a térkép van itt, s maradt az álom.