Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

Keresztanyám száz esztendeje Keresztanyám, édesanyám húga nemrég töltötte be kilencvenkilencedik életévét, lépte át a századik küszöbét, s remélem, jövő ilyenkor megünnepelhetjük századik születésnapját. Anyai ágon elődeim, rokonaim általában szép kort értek meg, de azt hiszem keresztanyám az egyetlen, aki belépett a bűvös századikba. Száz esztendő! Négy emberöltő! És, Úristen, micsoda száz esztendő! Milyen csodálatos és szörnyű évszázad van keresztanyám mögött. Amikor megszületett, a maga nagyszerűségében, fényében állt a Kárpátok övezte történelmi Magyarország, mely éppen arra készült, hogy 1896-ban megünnepelje a honfoglalás millenniumát. A szívekben meg elevenen élt a negyvennyolcas szabadságharc dicsőséges és tragikus emléke, ám a kiegyezés után, az új magyar évezred küszöbén, a tüneményes gyorsasággal világvárossá növő Budapesttel a biztató jövő körvonalai rajzolódtak ki, noha e fény mögött az árnyékban sötét gondok is meghúzódtak. Az volt a régi szép idő - sóhajtotta vissza Heltai Jenő -, amikor Budán király volt a császár! - Boldog békeidők - sóhajtották vissza nagyapáink, apáink, akik átélték aztán az ezeréves Magyarország összeomlását, a barbár trianoni békediktátumot, az ország szétdarabolását az első világháború félmillió magyar hősi halottjának tömegsírja fölött. Pedig egyetlen század se indult ígéretesebben az emberiség történetében, mint a huszadik. Koch Róbert fölfedezte már a tuberkulózis kórokozóját. Röntgen átvilágította az emberi