Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

Egyik barátom egy Balaton-térképpel ajándékozott meg. Nagyobb örömöm rég volt. Hisz csupa ismerős név integet felém erről a térképről, melyet most időnként kiteregetek magam elé az íróasztalomra, s éppúgy utazom a térképen, mint valaha - vagy huszonöt év előtt a Kogutowitz-féle térképen. Igaz, az utazásom mégis merőben más. Hisz amerre most járok - a térkép nyomában - minden ismerős. A hegyhajlatok, a színek, az illatok, a házak, s az emberek. Nincs izgalmasabb utazás - felér egy amazonasi expedícióval! -, mint aláereszkedni az almádi Öreg-hegyen! Pontosan emlékezem arra a bakterházra, ahol a Balaton-parti fővonal és a veszprémi vicinális vonal találkozott. Káptalanfürdőn az erdő leszaladt csaknem a vízpartig. S ott a hegyen volt a kilátótorony. Pontosan emlékezem az alsóörsi állomásra, hisz itt szálltunk ki legtöbbször, s ott fürödtünk az alsóörsi szabad strandon gyerekkoromban. A mólónál gyakran kötöttek ki a hajók, melyek útban voltak Almádiból Füredre vagy Tihanyba. S utazok tovább a térképemen. Ellátogatok Füredre, hol oly feledhetetlen nyarakat töltöttem. Felnézek a csopaki szőlőkbe is, hol öreg pincék húzódnak meg sunyin. Milyen csodálatos, békés, szinte örökkévalóságba nyúló délutánokat éltem meg ott. Majd meg felkapaszkodom a badacsonyi Koporsó-hegyre, a Kisfaludy-házhoz, hol apró mozsarak is voltak és eszembe jut az a viharágyú, amilyet valahol Felsőörs és Csopak között láttam egyszer: Apám mutatta, s elmondta, hogy ezzel űzik el a vihart. Milyen félelmetesnek tűnő óriási ágyú volt, ahogy nyitott torokkal az ég felé meredt. Nem is csodálkoztam azon, ha a vihar kereket old e tájról. Tihanyba az apostolok lován megyek át - a térképen se nagy a távolság! -, s azon tűnődöm, vajh' hogy s miképpen