Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VARÁZSKÖRBEN

VASÁRNAP Esti Kornél halhatatlanná lett. A költő, aki megteremtette - Kosztolányi Dezső - a harmincas évek második felében, sok szenvedés után itt hagyta az árnyékvilágot, itt hagyta azt az életformát, mely akkor már alkotórészeire bomlott, mely nem volt már az, aminek lennie kellett volna. A költő elment, de alteregója, Esti Kornél itt maradt: a műben tovább éli a maga életét. Most is játszik, most is szeret, most is utazik, s ha az ember kinyitja a könyvet és olvassa Esti Kornél történeteit: máris újra csattan a csók Kücsüknek, a török lánynak száján, máris morog szótlanul s gesztikulál a bolgár kalauz, hortyogva, kókadt fejjel alszik az elnök, s titokzatos utazásokra visznek a vonatok Esti Kornéllal együtt. Mindig azt hiszem, hogy Esti Kornél külsőleg is hasonmása a költőnek. Az a különös, mosolygós bohócfej, a homlokra omló csintalan hajfürt, a világra csodálkozó szem már rég az enyészeté, de Esti Kornél él és az arca éppen olyan, mint a költőé. S talán - sőt bizonyosan - nem azé a költőé, aki a húszas években mintha hátat fordított volna a kilencszázas évek bohémiájának és pedáns újságíróként dolgozott a Pesti Hírlap szerkesztőségében, s a hivatalnok pontosságával „szállította" a cikkeit határidőre, hanem azé a költőé, aki Kosztolányi a század első évtizedeiben volt. Szabadkán született, a Délvidéken, de családja valahonnan Észak-Magyarországról származott le Délre. Elődei között voltak tollforgatók ső maga írja, hogy egyik őse valaha Mátyás udvarában volt valami tudós íróember. A kisvároshoz fűzték gyerekkori emlékei, ott jelennek meg első költeményei és onnan került fel a fővárosba. Budapest akkor a nagy szárnyalások, a nagy lendületek és akarások városa. Hisz egy nagy gárda indul a Nyugat körül. Osváth, a félelmetesen nagyszerű szerkesztő áll a kormánynál, indul az új versek-