Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VARÁZSKÖRBEN

VASÁRNAP Esti Kornél KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Az Isten teremt és a költő, olvastam egyszer. S valóban, a legnagyobbak mindig teremtettek egy-egy alakot aki szinte eleven valóság volt, s aki egy típust testesített meg és fogalommá vált az idők során. Ilyen alakot teremtett Móricz Zsigmond a Túri Daniban, Tamási Áron a furfangos Ábelben, Nyírő József a havasi Úz Bencében, Szabó Dezső az ősi erejét elfecsérelő Farkas Miklósban és - folytathatnók tovább. De csak egynél álljunk meg ezúttal, Esti Kornélnál, aki különös, és csodálatos kalandok hőse lett, aki benne élt a század elejének forgatagában, színes és különös világában: újságíró és költő volt Pesten, de sokat utazott külföldön, kedves kalandjai voltak Kücsükkel, a török lánnyal, akinek egy alagútban pontosan annyi csókot adott, amennyi szép török szót kaptunk a török nyelvből, szótlanul beszélgetett a bolgár kalauzzal egy hosszú éjszakai utazás során, járt Németországban, hol az örökké alvó elnökkel ismerkedett meg, s aztán csodálatos repülőgépén átrepült abba a városba is, ahol nincs hazugság, hanem csak félelmetes igazmondás és igazság, s éppen ez teszi kibírhatatlanná az életet. Igen, ez az Esti Kornél élt, utazott, szeretett, ott ült a New York kávéház galériájában a márványasztalnál, ostoba tréfákat és szellemes ostobaságokat csinált barátaival, akik éppen olyanok voltak, mint ő: bohémek, fiatalok, költők és írók, naplopók és művészek. Szembeszegült a nyárspolgári felfogással, s a maga módján bátor volt, mert félredobta a társadalmi konvenciókat. S ezen túl még valami.