Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

VASÁRNAP A sámán Az éjszaka fekete és végtelen. A lankán tüzek lobognak s pogány dana száll az éjszakában. A távolban meg Beszprim falain világítanak a szurokfáklyák. Koppány a jurta előtt ül, maga alá húzott térddel, szótalanul és komoran. Szűkvágású szemében semmi fény, mintha aludnék. Holott éberebb, mint bármikor. Fürkészve figyeli az éjszakai neszeket, akár az erdei vad. Tar koponyája csillog, hosszú vékony bajusza csaknem a mellére csüng. Karba font kezekkel szoborként ül, vár valamit, vagy valakit... A széles homlok mögött gondolatok és indulatok tüzelnek, karjának izmai időnként megfeszülnek, csontjai roppannak a belső erőktől. A távolba néz - Beszprim felé. Ott van hát Geyzafia Vajk, kiből István lett, s kivel holnap hajnalban öszszeméri erejét. Ki lesz az erősebb? Csendesen, miként az árnyék, suhan hozzá Bajur, a sámán, kiről beszélik, hogy meghallja Tengri üzenetét, s bűvös erővel uralkodik a gonosz ízek felett. Vénember Bajur, s ahogy odakuporog a tűzhöz, olyan, mintha nem is élő ember lenne, hanem fából faragott, szúrágta bálvány. Arca vértelen, bőre sárga, s hegyes süvege alól szürke varkocs hull alá. Szeme keskeny fekete nyílás, s szája szorosan zárt, titkot őrző. Szörnyű titka van annak, aki a halottak beszédét is meghallja, aki a tűzből is olvas, kinek jelet mutatnak a felhők, a csillagok. - Beszélj, sámán - szólal meg halkan Koppány. Csendesen esik ki szájából a szó, s mégis gyújtó tűz van abban. - Mit mondanak a jelek?