Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

Az ősök tekintete Mostanság a honfoglaló magyarok között töltöm estéimet. László Gyula A honfoglaló magyarság élete című könyve az a varázsköpeny, mely elvisz a távoli múltba és a távoli pusztákra, a jurták közé, a sámánok áldozati füzeihez - mintha nem is suhant volna el közben ezernél több esztendő. Mondhatom izgalmasabb és élményt adóbb olvasmány kevés akad, mint ez az alapos, tudományos tárgyilagossággal megírt kötet, melyet, azt hiszem, az iskolában kellene tanítani a magyar gyerekeknek. Hisz, igaza van Kodolányi Jánosnak, amikor az Esti beszélgetés egyik tanulmányában azt írja, hogy míg a magyar fiatalság középiskolai tanulmányai során megismerkedik minden ötödrangú római proconsullal, megtanulja az egész görög-római mitológiát és ősvallást, csak valami ködös és valószerűtlen képet kap a magyar őstörténetről. Nem is tudja pontosan, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és - mit hoztunk magunkkal. Mert az utóbbi a leglényegesebb kérdések egyike. A nyugati szemlélet a legtöbb esetben úgy állítja be az Ural-Altáj vidékéről jött magyart, mint a primitív lovas barbárt, akinek rút, ázsiai ábrázata borzalommal tölti el az akkori nyugatot és akiből aztán csak a nyugat faragott teljes értékű emberi lényt. A honfoglaló magyarok között töltött estéim és éjszakáim - mert sokszor éjfél után is ott felejtkezem a keleti puszta csendjében, az ősi, valamiképpen a véremben, s a lelkemben tisztán és valóságosan élő tájban, az ősök és elődök végtelen során át odamutató világban - sok mindenre választ adnak,