Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

CSILLAGKÉPEK

VASÁRNAP Romantika A romantika voltaképpen meghalt már a századforduló előtt. S ha az ember romantikára gondol, önkéntelenül az elmúlt század jut az eszébe... Valahol ősi park, öreg, ráncos törzsű fákkal. A park mélyén barokkos kúria vagy éppen kastély. Nehéz tölgyfa ajtó és kovácsoltvas kopogtató. Komor boltívek, a szobákban sötét tónusú festmények. Arcképek: atillás, nagybajszú, kardos férfiak, méltóságteljes nagyasszonyok. Tájképek: roppant sziklahasadékok, pipáló hegyek, sötét erdők, kurjongató vadászokkal, tornyos kastélyok, szépet tevő gavallérok és legyezős leányzók. Nehéz bútorok, függönyök, kandeláberek, gondosan olajozott fegyverek, villogó kardok, cifra keleti szőnyegek, színes ólomüveg ablakok, lépcsők, a lépcsőházakban pufók barokk angyalok, hosszú folyosók és rejtélyes neszek. Valahol időnként megroppan valami: mintha a bútorok, a gerendák, a falak felelgetnének egymásnak valami ismeretlen nyelven. S valahol valaki zongorázik. Talán Chopint vagy Schumannt, de az is lehet, hogy Liszt Szerelmi álmok című művét. Ábrándosan szaladnak a hosszú, fehér, ápolt ujjak a csontbillentyűkön - egy leány játszik, akinek kék szeme van és szőke haja. Vagy egy asszony, akit elhagytak, aki csalódott, s gondol valakire. Romantika - a tizenkilencedik század. Valahol egy erdei tisztás. Kora hajnal, a tétova sugarak megtörnek az ágak között, fennakadnak a leveleken, a harmatcseppeken, éppen csak világosodik. A bokrok között még nehéz ködök, az avar dércsípte. A kanyargó erdei út