Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

Ezen felül a tűztoronyhoz még családi emlékek is fűznek. A millennium idejében hatalmas kovácsoltvas magyar címer került fel a torony tetejére és ezt a címert az anyai öregapám tette fel. Fiatal ácsmester volt akkoriban, s valahányszor erről emlékezett, csendesen, öregesen, nagy szüneteket tartva a mondatok között, iszogatva a somlait, elmerengve a pohárba s az aranyló italba, mintha nem csak a múltat, a jövőt is látta volna, szeme könnybe lábadt, s a szíve tája elnehezült. Az 1945-ös második megszállás után rövidesen leverték a torony tetejéről a címert és vörös csillag került a helyébe. A magyar forradalom alatt viszont a vörös csillagot lökték le a mélybe és kitűzték a magyar zászlót. Valahol azt olvastam, hogy a visszatérő oroszok, mikor lőtték a várost, eltalálták a tűztornyot is. Később azt a hírt kaptam, hogy bár a várban sok kárt okoztak az esztelen lövöldözők, a tűztorony megmaradt. Talán csak a vörös csillag került fel megint a csúcsára. Mindez alapjában véve nem tűnik olyan tragikusnak, mert ismerem már a titkot. Volt ezen az öreg vigyázótornyon már félhold, s aztán elkotródtak a megszálló janicsárok, a bégek és az agák. Volt a torony tetején kétfejű sas is és azt is leverték egy napon. S bizonyos vagyok benne, hogy egyszer végérvényesen lehull a vörös csillag is.* Változnak az idők, a korok, despoták támadnak s tűnnek el az idő végtelen tengerében. Sziklák állnak, s a vigyázótorony vigyáz, őrködik. A nép él. A nemzet megmarad. Ezt üzeni nekem most az öreg vigyázótorony, gyermekkorom tűztornya, amikor rágondolok arra a napra, amikor a torony tetejére felkerült a magyar címer. Az örvendő, ünneplő sokaságnak perecet szórtak ajándékképp vidám mesterlegények - közöttük az öregapám. *(A prófécia 1990-ben bekövetkezett. A magyar címer visszakerült a tűztoronyra. - A szerk.)