Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

Az én régi Veszprémem Csaknem két évtizede már, hogy utoljára láttam Veszprémet - s mégis, ha rágondolok, elég gyakran, s mind gyakrabban, nyilván ez már a korral jár - orromban érzem az öreg hársfák illatát, régi kertünkből. Gondolatom oly szilajul nyargal végig az ismerős pannon tájon, a Papod alján, ahogy Ösöbü vezér lovasai nyargalhattak. Béla királyunk névtelen jegyzője A magyarok cselekedeteiről írt krónikájában feljegyezte volt: „Ösbüt meg Ősét küldték ki a végre, hogy menjen Veszprém városa felé, s hódítsa meg annak a földnek összes lakosságát egészen Vasvárig". Ösöbü meg is hódította a meredek sziklára épített sasfészket, amelyről az újabb ásatások azt vallják, hogy mégiscsak azonos lehetett a római Cimbrianával - ahogy azt mi már fűzfakorunkban is hittük. Rhé Gyula bátyám ásta ki a Szent Benedek-hegyen a neolit kori ember emlékeit, s feltárta a Papod alatt a bronzkori kelta sírokat. Megtalálta Balácapusztán a nagy mozaikot, amelynek párját csak Pompeiben lelhetni meg. Gutheil kanonok úr kutatásai során pedig bebizonyította, hogy Veszprém avar vár is volt. így hát elhömpölygött arrafelé az egész történelem. Apám volt a családjából az egyedüli, aki otthagyta a kisalföldi falunkat, s átment a Bakony túlsó oldalára. A kilencszázas évek elején telepedett le Veszprémben, s fél század után ott is halt meg. így hát a származásom alapján nevezhetném magam kisalföldinek is, hisz arcvonásaimban s termetemben is inkább a Kovácsok örökségét hordozom. Igaz, anyai