Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VÁNDORTARISZNYA

Bizonyos, hogy a száműzetés elég kegyetlen és kétlaki életforma. Szerencsés az, aki túllendül rajta, aki egyszeriben „bevándorló" lesz valahol. Rákóczi Ferencből, a nagyságos fejedelemből soha nem lett törökországi „bevándorló". (Holott, egy kicsit rokonok közé ment, török földre.) Kossuth Lajos is száműzött maradt Turinban, halála napjáig. Az volt - hogy az irodalomhoz térjünk vissza - Zweig és Bernanos is Brazíliában. És Zágoni Mikes Kelemen Rodostóban. Vajon nem csalódott volna, ha egyszer elindulhatott volna? IX. Lévay József egyik legszebb versét Mikes címmel írta meg. Ebben a versében olyasvalamit érzett meg a költő, amit csak egy száműzött érezhet át teljes egészében és igazán. Hányszor és hányan mondták már el ezt a verset, s szinte szállóigévé lett annak mindjárt kezdő sora: „Egyedül hallgatom tenger mormolását..." Talán maga Lévay sem gondolt arra, hogy mennyire igaz és mennyire meghökkentő valóság az, amit ebben a versében megírt. Ami annál is inkább csodálatos, mert hiszen ő sohasem volt száműzött, nem érezte soha azt az egyedüllétet, ami minden száműzött hűséges kísérője. Igen, ez is egy súlyos parancs, hogy ne mondjam, végzet. „Egyedül hallgatom tenger mormolását..." - én is és mindannyian, akik kiszakadtunk a nemzet közösségéből, s az idő tengerén úszva - vagy hajózva. Kinek milyen a szerencséje - egyre távolabb kerülünk a gyötrő magyar valóságtól, ha gyötör is bennünket kínzón magyar voltunk. Egyedül - és mindig egyedül. Nem lehet elmenekülni ez elől a kínzó és