Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VÁNDORTARISZNYA

nája volt a világhír, német nyelve, s mikor megírta Brazília a jövő országa című könyvét, utána feleségével együtt öngyilkos lett. Bernanos hátat akart fordítani az irodalomnak, s arra gondolt, hogy ültetvényes lesz majd: nem sikerült. Nem lehet csak úgy becsapnunk magunk mögött az ajtót! Amikor a háború után minden összeomlott körülöttünk és lehámlott a magunk építette világról minden csinos altatás, amikor kiégett a lelkünkből valami, magam is azt hittem: életformát lehet változtatni. Nem, csak tollat ne venne a kézbe - soha többé! Menekültem az írás elől, nem akartam gondolkodni a dolgok fölött, nem akartam rátárni lelkem a világra, nem akartam élményeket gyűjteni. Semmi szükségem rá. Soha többé nem ülök szembe a kegyetlen és számot kérő kéziratpapírral. Új életet kezdek... Mint Bernanos is hitte, mikor Brazíliába menekült a háború fúriája elől, melynek hazája is áldozata lett. Nem sikerült ez a menekülés. Emlékszem, először csak művészettörténeti jegyzeteket írtam Németországban. S valahányszor megkörnyékezett az irodalom: elhárítottam magamtól. Aztán egyszeribe hatalmába kerített. Ma már tudom: nincs menekvés. Persze nem tudom, hogy itt, az Óperencián túl hogyan alakul az én világom, az én sorsom. Mindenesetre, megértem Stefan Zweiget, akinek a végső választásnál nem maradt már más, csak az, amit tett. Mégis inkább Bernanosra kell gondolnom, akinek új élet keresése és életforma-alakítása itt teljes csődbe hullt: nem lett belőle gazdag telepes, de írt rendületlenül tovább és amikor hazája felszabadult, a csalódások vállalásával is hazatért. Mert egészen természetes, hogy a csalódás kísérője mindennek: a száműzetésünknek is és a visszatérésünknek is.