Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)

ESZKÖZKÉSZÍTÉS ÉS KERESKEDELMI KAPCSOLATOK AZ ŐSKORBAN Veszprém megye területének őskori történetében két olyan korszakot tartunk számon, amikor a vidék a helyi kereteken túlnőve regionális jelentőségre tett szert. Az egyik az újkőkor, a másik a késő bronzkor-vaskor volt. Az első esetben az itt készült eszközök elterjedése révén messzire mutató kapcsolatrendszert tudunk nyomon követni, a második esetben pedig a mediterrán világ kultúrája jelenik meg itt néhány lelet tükrében. Az újkőkorban (Kr.e. 6—5. évezred) a szentgáli Tűzköveshegy látta el pattintott kőeszközökkel a Dunántúl nagy részét, sőt a belőle készült eszközök előfordulnak a Duna mentén egészen Bajorországig. A kapcsolatrendszer a kőeszközök nyersanyának azonosítása révén feltérképezhető, mindebből jól látszik a kitermelőhely rendkívüli történelmi szerepe. A nyolcvanas-kilencvenes években végzett telepfeltárások alapján tudjuk, hogy a kibányászott követ a bánya körüli kőeszközkészítő műhelyekben dolgozták fel. Szentgálon kívül a hárskúti és az eplényi tűzkő-előfordulások mellett hasonló feldolgozó műhelyek működtek. Az Kr.e. 5. évezred közepén a kitermelő és kőeszközkészítő tevékenység „ipari" méreteket öltött a Bakonyban. RJ [212] Magkö Egy talpú kúpos pengemagkő, oldalán pengenegatívokkal, az egyik rontott. [212 Pattintott szilánkok — kőeszközkészítés hulladéka