Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)

BRONZKORI LAKOMA Az uzsai bazaltbányában munka közben került elő a bronzkor legvégéről származó, bronzedényekből álló leletegyüttes. Az előkerülés körülményei miatt lehetetlen a leletegyüttes pontos helyzetének és összetételének a meghatározása, a töredékekből ítélve további edények is tartozhattak hozzá, valószínűleg csészék, esetleg szűrő. A lelőhely, mely a közigazgatásilag Várvölgyhöz tartozó Kis-Láz-hegy, a késő bronzkorban magaslati telep volt, a bányában és az Uzsa-völgyben előkerült bronz (1879, 1910, 1952, 1996) és arany (1926, ún. felsőzsidi lelet) kincsleletekből következtetve jelentős törzsi központ lehetett. Az újabban előkerült leletek alapján jól látszik, hogy a lelőhely szoros kapcsolatban állt az észak-itáliai — kelet-alpi kultúrkörrel. A bronzlemezből készült edények Európa nagy részén azonos formákat követtek, presztízstárgyaknak tekinthetők, a bronzkor végi — vaskor eleji társadalmi elithez tartozó családok birtokában voltak. Az ép edényekből álló, nagy értéket képviselő kincsleletek általában áldozati ajándékként kerültek a földbe. Használati idejükben asztali szervizként szolgáltak a lakomákon, szertartásoknál. A kutatás legkorábban a Ha Bl korra keltezi a leletet, azaz az Kr.e. 10—9. századra tehető a használata. Rí Az uzsai bazaltbánya és a lelőhely 2001-ben.