Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Juhász Katalin: Ó szent víz... A szentkúti rituális mosakodás

mondta: „Anélkül nem mehettünk volna haza, hogy kezünket, arcunkat meg ne mostuk volna." A szent és profán funkciók keveredéséből és az idelátogatók kor, nem, lakóhely, etnikum szerinti heterogenitásából adódóan bármely pillanatban egyidejűleg a jelek kavalkádja áramlik különböző csatornákon a megfigyelő felé. A továbbiakban ezeket próbálom meg csatornák és kódok szerint áttekinteni. Többször is fogok rá hivatkozni, ezért elöljáróban megemlítem, hogy már első rátekintésre is érzékelhető egyidejűleg a különféle jelekből, hogy a kútnak van egy viszonylag jól körülhatárolható vonzáskörzete, „aurája", amelynek határát minden résztvevő érzékeli. Ebbe belépve az emberek viselkedése láthatóan megváltozik. Az akusztikus csatornán közvetített kódok esetünkben kevésbé jellemzőek. Néhány ide vonatkozó megfigyelésem a következő: A kút aurájába érve a beszélgetés elhalkul, visszafogottabbá válik. De állandó halk zsongássá áll össze ez a természetes (mindennapi) beszéd és csevegés, amelyet a jelenlévők többsége egymás között folytat. A beszédtémák a cselekményt kísérő kommentárok, magyarázatok, tanácsok, s időnként a csodás gyógyulásokról szóló történetek. Néhány példa: - „Mindegyik csapból vegyél, mert csak akkor lesz hatásos! " - „Megmosdok még, hátha jobb lesz. " - „ Viszek haza is, jó az, ha van otthon belőle, sose lehet tudni... " Magát a mosakodást, vízivást már szótlanul, vagy imát, fohászt mormolva végzik. Eközben teljesen magukba szállnak, mintha megszűnt volna ez időre számukra a külvilág. E pillanatok múltán felengednek, s újra folytatják a beszélgetést. A mosdás közben elmormolt fohászkodás (költői) szövege gyakran utal a víz szerepére is: „O szent víz gyógyíts meg engem, 0 szent víz moss meg engem, 0 szent víz tisztíts meg engem minden bűneimből. Amen. Üdvözlégy Mária... " (Mindezt háromszor kellett elmondani.) A vizuális csatornákon közvetített kódok sokkal gazdagabbak, mint az audiálisak. A tárgyi kódok közül a legfontosabb maga a kút, mint a tér meghatározó, központi objektuma, illetve annak díszítményei. A kút a tér déli oldalán áll. Heptaéder alaprajzú építmény, hét oldalán a hét szentséget ábrázoló domborművei és hét vízcsappal. A tetején szoborcsoport, amely a Szüzanya csodás megjelenését ábrázolja a siketnéma pásztorfiú előtt. Ez a fő díszítmény jelzi a kút legfőbb funkcióját, a csodatevő víz forrását (2. kép). Fontos tárgyi kellékek a vízmerítő edények. Ezek hagyományosan egyszerű üvegpalackok, vagy speciálisan erre a célra készített cserépkorsók voltak, azonban mára kiszorították őket az üdítőitalos műanyagpalackok. Ezek használata jól jellemzi a hagyományos paraszti értékrend szívós továbbélését, hogy tudniillik „semmi sem eldobható, mindent lehet valamire használni". A búcsúvásárban kaphatók Máriát formázó műanyag palackok is. Elég bizarr látványt nyújtanak nyakuknál fellógatva az árusok sátraiban. Viszont minden ízléstelenségük ellenére külsejükkel utalnak a bennük levő víz „megszentelt" voltára. Mindenképp meg kell említenünk az emberek öltözetéi, mivel rengeteg információt hordoznak viselőjükről. A viselet kérdése elég bonyolult probléma, és külön tanulmány