Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
Tánczos Vilmos: Egy XVI-XVII. századi magyar ferences moldvabányai sírkövéről
ben, és a feltárt „alig" néhány száz éves jobbára szász sírkövek láttán már-már depresszióba esett. Amint írja, „hideg komorság" fogta el, a „megelégedetlenség örvényébe" süllyedt, és a „kedvetlenség súlya" nyomasztotta. 28 A sírkövek leírását mindennek ellenére elvégezte, de ezeket a leírásokat később is csak könyve mellékletében tette közzé. 29 Még azt sem jegyzi meg, hogy a leírt 14 kő közül melyik az az 5, amelyiket ő maga talált meg. 30 Jerney nem mond semmit a „Bizonyítványok" fejezetben ismertetett P. Kecskeméti Ambrus sírkövének lelőhelyéről sem, de a síremlék leírását Bandinusnál részletesebben adja meg, és nála az epitáfium szövege is bővebb, pontosabb: „10. Kecskeméti Ambrus ferenczi szerzetesé, a' mennyire az egymásba csudálatosan szerkesztett betűk és kigondolt számjelek' összerakásából kivehetni, 1618-dik évről. A tábla szép mészkő, már derékon ketté törött; négy felöli iratán kívül 12 sort visel, a' verskészitő' Oláhfalvi Péter neve fölül bevésetten áll. Alsóbb mezején kiállólag ügyessen faragott szerzetes képe, jobbjában keresztet, baljában könyvet tartva. Hosszasága 5, szélessége 2 láb. »CARMEN PLIRI. (így) OLAFALVI PRAESBIT.« »KECZKEMETI AMBROS | IVS MAGNVS PATER ATQVE SACERDOS: DIVI FRANCISCI RELl|GIONIS ERAT. MANS | VETUS PIVS ET MITIS PVUDENS FVIT IPSE: INGENITA DIVIS: VIX BONITATE I MINOR: M. FERVNT | VT 600. QVE SALV|TIS 8< ANNI. 18 OCTOBRIS III FER: I QVE DIES. REDDIDIT (HIC ANIMAM DUS |DVM PERCVRERET |ANN0S. V. 8< TE IRDENOS: HIC REQVI | ESCIT HVMO.« 3 ' A Jerney-féle lejegyzéséből tehát az derül tehát ki, hogy Bandinus érsek két évszázaddal korábbi közlése meglehetősen pontatlan volt, az epitáfium szövege valójában sokkal hoszszabb az általa közöltnél, és hogy az 1618-as évszámra is csak a „számjelek összerakásából" lehet következtetni. A szépen megtisztított köveket Jerney az alapokig kiásott templom melletti épületrész „mélyes üregében" helyezte el Cantacuzino herceg és a „szemléletre egybegyűlt" rokonok nagy megelégedésére, majd a herceg szíves pártfogását megköszönve 1844. október 6-án Neme felé indult tovább. A moldvabányai sírkövekről a XIX. század második felében lassan tudomást szereztek a román történészek is, és így a leletnek némi tudományos szakirodalma is keletkezett. Egy 1909-es román tudományos közlemény 32 a korábban már megjelent forrásközlések alapján 12 sírfelirat szövegét közli (ezek közül nem mindegyik szerepel Jerneynél). A közreadott szövegek között van P. Kecskeméti Ambrus epitáfiuma is, csakhogy nem a Jerney által leírt valódi formában, hanem betű szerint (!) a Bandinus-féle elnagyolt és hiányos lejegyzésben, ráadásul a szövegkezdő helyzetben lévő 1618-as évszámmal együtt. Feltételezhető tehát, hogy a román történészek a ferences páter sírkövét nem is látták, hanem csak a Codex Bandinusxa alapoztak, ami Bukarestben épp ekkortájt jelent meg. 33 A Jerney „mélyes üregében" Csipkerózsika-álomba merült sírkövek hosszú évtizedek múltán teljesen váratlanul valóságosan is előkerültek. 1930 táján a bukaresti Régészeti Mú28 Jerney 1851.1. 71. 29 Uo. 155-158. 30 A leírt 14 sírkő közül csak háromról - az 1561-ből, az 1602-ből, és az 1665-ből származókról - lehet biztosan tudni, hogy az ő ásatásai nyomán kerültek felszínre, mert 1500-ból és 1652-ből két-két sírkövet ír le, amelyek közül egyet-egyet tárt fel ő, de nem lehet tudni, hogy pontosan melyikeket. 31 Uo. 157. 32 Lepädatu 1909. 53-63. 33 V. A. Urechia: Codex Bandinus. Memoriu asupra serierei lui Bandinus de la 1646, urmatä de textä însotitii de acte si documente. Bucuresti, 1893-1894. (Analele Acad. Rom. Tom. XVI. Sect. Ist.)
