Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Tánczos Vilmos: Egy XVI-XVII. századi magyar ferences moldvabányai sírkövéről

bakói kolostorépület 1611-ben végleg elveszítették, egyedül az öreg P. Kecskeméti Ambrus atya maradt Moldvában, aki 1618-ban mint a moldvabányai szász és magyar katolikusok lelkésze fejezte be életét. Moldvabánya Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt temploma Moldva legszebb, értékes kegyszerekkel is gazdagon ellátott katolikus temploma volt. „Nincs párja Moldvában Moldvában e templomnak" - írta róla a Codex Bandinus 1648-ban.

8 Ezt a romjaiban ma is látható gótikus templomot

9 1410-ben ugyancsak Jó Sándor (Alexandra eel Bun) vajda emeltette elhunyt első felesége, a katolikus Losonczi Margit sírja fölé.

10 A templom a XV. század legelején a ferences rend számára épült, a Nagyboldogasszony dedikáció is bizonyára összefügg a ferencesek erős Mária tiszteletével. Az erdélyi szászok által alapított Moldvabánya, ami a XIV. században fejedelmi és a XV. században katolikus püspöki székhely is volt, a XVII. századra már elveszítette korábbi jelentőségét. A misszionáriusi jelentések egyöntetűen arról tudósítanak, hogy a század első felében a település nagyobbrészt szász, kisebb részt magyar katolikus lakosainak száma csak mintegy 200-300 főre tehető. 1597-ben Bernardino Quirini missziós püspök járja be Moldvát, és olasz nyelvű jelentésében arról tudósít, hogy Moldvabányán 63 katolikus család, összesen 316 lélek él, akik magyarok és szászok („di natione Ungara e Sassoni")." Egy alig néhány évvel későbbi, 1605-ből származó, ismeretlen szerzőségü ugyancsak olasz nyelvű tájékoztatás azt írja, hogy lakói szász és magyar katolikusok, de van közöttük egy kevés szakadár román is.

12 A lakosság viszonylag kis száma ellenére Moldvabánya a XVII. századi moldvai katolicizmus egyik legfontosabb központja volt. A Moldvát vizitáló Marcus Bandinus martianopoli érsek 1646 decemberében Moldvabányát is meglátogatta, amiről másfél évvel később, az 1648 márciusában írt jelentésében számolt be.

13 Jelentésének második felében ismerteti a korábban itt szolgált plébánosok névsorát és ezek emlékezetre méltó viselt dolgait. Tudósít többek között az itt elhunyt P. Kecskeméti Ambrus magyarországi származású öreg ferences atya áldásos tevékenységéről is,

14 akiről azt is feljegyzi, hogy 1618-ban szorgos munka közben érte a halál. Az ún. Codex Bandinusmk ez a része - Domokos Pál Péter fordításában

15 - így hangzik: „[...] 8. A Magyarországból való Ambrus atya szakadatlan munkával, apostoli buzgalom8 Domokos 2001. 364. és Benda 1989.1. 396. 9 Rövid, szakszerű építészeti leírása: Vatäsianu 1959. 311-312. 10 A templomépítés 1410-es időpontját a fejedelemasszony latin nyelvű epitáfiuma őrizte meg a szentély falán, amit a XVII. század közepén három misszionárius is feljegyzett. Elsőként a Moldvát vizitáló Petrus Deodatus Bakaié szófiai püspök jegyezte fel 1641-ben (Benda 1989.1. 220.; Cälätori... 1973. V. 240.), majd 1643-ban Bartalomeo Bassetti olasz minorita szerzetes (Diplomatarium Italicum II. 1930.343-351; Cälätori... 1973. V. 175-188.; Benda 1989. I. 247-259.) és 1646-ban Marcus Bandinus marcianopolisi érsek, a Codex Bandinus szerzője is (Benda 1989. I. 396.) lemásolta. A három, egymástól független lejegyzés külön-külön életet élt, és a szakirodalom sokáig bizonytalan volt abban, hogy kitől is származik az azóta megsemmisült sírfelirat XVII. század közepi feljegyzése. A három szerző által egybevágó formában közölt sírfelirat szövege a következő: „ANNO MCCCCX. HOC TEMPLUM IN HONOREM B. M. V. DEDICATUM AB ILL[USTRISSI]MO PRINCIPE ALEXANDRO AEDIFICATUM EST, UNA CUM MONASTERIO MOLDAVIENSI, CUIUS PIAE MEMORIAE CONIUX MARGARITA, SUB FONTE BAPTISMATIS SEPULTA EST." 11 Benda 1989.

1. 123. 12 Benda 1989.

1. 145-147. 13 Lásd: Benda 1989.

1. 342-454. és Domokos 2001. 299-436. 14 Benda 1989.

1. 397. 15 Domokos 2001. 366.