Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Selmeczi Kovács Attila: Egy Fertő melléki község hagyományos gazdálkodása a visszaemlékezések tükrében

Negyed, fél, egész. Az arány ugyanannyi maratt, de külön nevire szóló főd lett. Erdő is hasonló vót, közös erdő, mindenkinek megvan a járandósága rész szerint."

14 Ebben az időben a föld nagyságát nem holdban számolták, hanem mérő szerint, ahány mérő vetnivaló kellett a szántóföldre. „Egy mírős fődre egy mírő búza köllött. Ez úgy ötszáz öl. Egy hód több mint három mírős valamivel."

15 „Az egy mírős fődre búzából 50-51 kiló, rozsból 48 kilóig, jó árpából 45 kilóig kellett."

16 A szántóföldeken elsősorban búzát termeltek. Fényes Elek is ezt emelte ki a falu egyetlen jellemzőjeként: „Földje jó búzát terem."

17 Amint Pogácsa Károly megfogalmazta: „Endrédi ember nem tett mást, csak búzát, ha a főd megfelelt. Jó humuszos, fekete, agyagos is, jó vót benne. Rozsot ott termetek, amellik főd nem felelt meg búzának. Az erdő felé a kavicsos talajba rozs került." Az őszi gabona alá háromszor szántottak. Azt tartották, hogy „egy szántás egy kenyér, két szántás két kenyér, három szántás három kenyér. A fődeikről meg tudták állapítani, hogy valaki milyen gazda. Megszóták azt, aki csak kétszer szántott."

18 Az első sekély, 10-15 cm mélységű tarlószántást közvetlenül aratás után kezdték meg. „Az aratók még dógoztak, én már szántottam." A második szántás, ami a legmélyebb (kb. 25 cm) augusztus végén történt, keverőszántásnak mondták. „A vető alá szántás sekélebb, 10-12 cm, szeptember dereka, 20-a táján vót." A szántás irányát mindig változtatták. „Egyszer összeszántás, mindig jobbra fordítunk. Ha az előző szántás ez vót, akkor egyik szélin megkezdtük, mindig balra: széjjelszántás. Barázda maratt a közepin, könnyen megtalátuk a főd közepit."

19 A századforduló előtt a telkes gazdák félvasekével, Vidacs-ekével szántottak.

20 A petőházi kováccsal készíttették a vasalkatrészeket, a gerendelyt pedig a szergényi bognárral. „Öreg Fücsök faragóember csinát helyben gerendelyt is, a kovács fölvasata. Vót az uradalomba, Újmajorba is bognár meg kovács, de az nem dógozhattak másnak."

21 1907-1908-ban a 15-20 holdas gazdaságokban megjelentek az első vasekék, a Kühne-ekék, de ekkor még ritkaságszámba mentek. Az öregek idegenkedtek is tőle, amire Pogácsa Károly így emlékezett vissza: „Süttöri útba szántottam, fiatal legényke vótam. - Öcsém jó az az eke? -Jó. Odajönnek, megemelik. - Nehezebb, mint a régi. - Emeni nehezebb, de jobban megy. Könnyebben húzzák a lovak. - Hej öcsém, ha egyszer nehezebb, nehezebb azt húzni is!" A gondosan felszántott földet igyekeztek még egyenletesebbé tenni, hogy vetéskor jó magház essen benne. Ezért sokan „ősszel, mikor szép vót a főd, csúsztattak deszkalappal. Láncot kötöttek rá, az ember ráállt, simára húzta a fődet. Leginkább 5-6 méteres deszka 14 Pogácsa Károly közlése. 15 Pogácsa Károly közlése. 16 Hadarits Lajos közlése. 17 Fényes 1836.279. 18 Pogácsa Károly közlése. 19 Pogácsa Károly közlése. 20 A századforduló idején a Vidacs-eke általános elterjedéséről 1. Balassa 1973. 424-425. 21 Hadarits Alajos közlése.