Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Selmeczi Kovács Attila: Egy Fertő melléki község hagyományos gazdálkodása a visszaemlékezések tükrében

holdas gazdák voltak, számuk 50 körül mozgott. Más vélemény szerint az 5-6 holdasokat már gazdának tartották, ez volt a faluban a legtöbb. A zsellérek száma 50-60 körül lehetett, míg a földnélküliek számát 120-140 körülire becsülték.

8 Fücsök Lajos egykori zsellérbíró úgy emlékezett vissza, hogy „egy egész zsöllérnek 3 hód födje vót. Erre mondták, hogy egész zsöllérség, 39 egész zsöllér vót Fertő endréden, ezeket zsölérgazdáknak is mondták. Ez az 1866-os tagosításból érett. Ekkor lettek a fődek kihasítva. A zsölléreknek külön legelő, a tó hátullán egy hód rét, hét hód főd vót. Ebből gazdálkottak, apaállatot tartottak. Mellette a másik rét a telkes gazdáké vót. Ezen ment mindig a vita. El akarták venni. Pedig 1866-ban ez vót a megállapodás a két fél között."

9 A gazdák (az egykori telkes jobbágyok) és a szegények (zsellérek, nincstelenek) között legszembetűnőbben a településkép tükrözte vissza a különbséget. Fertőendréd még a XX. század elején is egy utcával rendelkezett, amely az Ikva folyásával párhuzamosan futott. A falu az Ikva hídnál kezdődött, a templom is ide épült, amely körül az egykori egésztelkes jobbágyok házai helyezkedtek el. „A gazdasor a templom körütői a falu derekáig egy uccában vót. Onnan kezdve jöttek a zsellérek, meg a nincstelenek."

10 A földnélküliek a falu legvégén, az Ikva mellett elnyúló „Kisuccában" laktak, egy-egy beltelken 4-5 ház is sorakozott egymás mögött. „Húsz-harminc család vót nincstelenek, kódusok, szegények, fődnélküliek. A faluba nem mehettek be laknyi."

11 A fertőendrédi határ az uradalom miatt meglehetősen kicsi volt. Másik hátránya a széttagoltságból eredt. Amint mondták „parcellákba vót a határ. 12-13 hód főd csaknem 12 helen vót."

12 A határban a dűlőnevek nagy száma ugyancsak erre vall: „Középirtás (dűlő neve, nem ullan rendes erdő vót, kökénbokrok vótak), Ikvafőd, Öregrét, Középdűlő, Parrag, Hosszúrét (jó fődek a falu körül), Páskom (fölszántották), Pozsgádica, Körtvélles, Potoknica, Cigánhát (temetődűlő), Málovica (középdűlők), Falufődek, Szikesek (amodább), Belső nagyfődek, Hosszúnagyfőd, Vízfolás, Mogyorós, Hosszúdűlő, Kótnica, Szőlőhegy, Középirtás, Pótlékok, Ludovác, Tízrendes (most szántó, valamikor rét vót)."

13 Ugart már a századforduló idején sem hagytak. A felsorolt szántókon kívül nélkülözhetetlenek voltak a legelők. „Két darabba vót mindenkié: első és második osztály. Marhalegelő vót, elhatározták, hogy fölszántják. Szétosztották, méltányos osztás miatt két parcellába kapta mindenki 1902-1903-ban. Azelőtt osztatlan állapotban vót az endrédi gazdák nevén. Ebbe a zsellérek nem vótak benne. Telekjihez járó rész: amennyi telke vót, annyi járt neki a legelőből. 8 Az 1935. évi statisztika szerint a 381 gazdaságból (ami több mint százzal meghaladta az 1897. évi állapotot) 1 kh alatti: 99; 1-5 kh: 176; 5-10 kh: 45; 10-20 kh: 49; 20-50 kh (átlaga 23 kh): 8. Ezen túl még két 60 kh körüli, egy 114 kh-as és egy 604 kh-as birtok volt a községben. MSK Új sorozat 105. kötet. Budapest, 1935. 138-139. 9 L. ehhez Mollay 1956. 85. kk.; Mikó 1967. 17, 126-127. 10 Pogácsa Károly közlése. - A településképre 1. Dercsényi (szerk.) 1956. 511; S. Lackovits 1975. 217-218. 11 Özv. Radier Péterné (1903) közlése. 12 Pogácsa Károly közlése. - A szomszédos Sarródon hasonlóan „átlagosan egy 10-15 kh-as gazda birtoka 19 darabban, 6-10 dűlőben fekszik. A tagozottságot még növelte a vasúti vonal építése." Élő 1937. 129. 13 Pogácsa Károly közlése. Egy 1856-ban készült felmérés a következő határneveket rögzítette: 1. Legelő dűlő, 2. Parrag, 3. Pozsgadnicza, 4. Legelő dűlő, 5. Ikva főid, 6. Közép dűlő, 7. Körtvélyes, 8. Temető dűlő, 9. Potoknicza, 10. Belső öreg föld, 11. Külső öreg föld, 12. Hosszú dűlő, 13. Kotnicza, 14. Középhegy (szőlő), 15. Új hegy (szőlő), 16, Gicze, 17. Középirtás, 18. Petőházi csordajárás, 19. Legelő dűlő, 20. Új major, 21. Legelő dűlő, 22. Csalit erdő. Dorf Endréd in Ungarn Oedenburger Comitat 1856. Soproni Levéltár Smk. 26.