Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Selmeczi Kovács Attila: Egy Fertő melléki község hagyományos gazdálkodása a visszaemlékezések tükrében

SELMECZI KOVÁCS ATTILA Egy Fertő melléki község hagyományos gazdálkodása a visszaemlékezések tükrében Lackovits Emőke szakmai tevékenységének kezdettől egyik legfontosabb területe a tájkutatás és annak szervezése. Már első munkahelyén, a soproni múzeumban kezdő muzeológusként 1972-ben megindította a Fertő-kutatást, mely a következő években is folytatódott, azonban veszprémi áthelyezése miatt a kollektív kutatómunka megszakadt. Ennek a szakmai vállalkozásnak jelentős eredménye a Fertő menti települések lakáskultúrájának változásáról készített monografikus igényű publikációi.

1 Magam a földművelő gazdálkodás emlékanyagát vizsgáltam, mely nagyobb részben még feldolgozatlan, csak két kisebb résztanulmány látott napvilágot.

2 Ez alkalommal a tájkutatások fáradhatatlan szervezője előtti tisztelgés jegyében foglalom össze a több, mint három évtizeddel ezelőtti kutatómunka egy településre vonatkozó anyagát. Fertőendréd községnek a XIX-XX. század fordulója körüli hagyományos gazdálkodását kísérelem meg bemutatni úgy, ahogyan azt az 1972-es terepmunka során az akkor 80 éves parasztemberek: Pogácsa Károly, Hadarits Alajos és Fücsök Lajos hallották, megélték és visszaemlékezetek rá.

3 Fertőendréd lakossága a századforduló idején 1078 fő volt. Megélhetésüket egyedül a mezőgazdaság biztosította. A falu 2584 katasztrális hold területű határa 273 parasztgazdaság között oszlott meg,

4 erős vagyoni tagozódás szerint, az úrbéres viszonyok emlékeként. A település az elmúlt évszázadokban Endrőd néven az Eszterházy hercegség jobbágyfaluja volt.

5 A megkérdezett öregek tudatában még elevenen éltek a jobbágy világot idéző fogalmak, különösen amikor a falu lakosságának egykori megoszlását idézték fel. „Úrbéres falu vót, eljártak robotot szolgálni, gyalog és jármos marhával."

6 A településen a legnagyobb gazdaság 20-24 holdat tett ki. „Az egészhel itt 24 hód vót, a félheles jobbágyság 11-12 hód."

7 A századfordulón csak 2 gazdának volt 20 hold feletti szántóföldje; legtöbben 10-18 1 Vö. S. Lackovits 1975; 1977-1978. 2 Selmeczi Kovács 1976; 1977. 3 Pogácsa Károly (Fö u. 5.) 1892-ben, Hadarits Alajos (Fő u. 23.) 1893-ban született. Mindketten 15-17 holdas gazdák voltak, és mindketten töltöttek be bírói tisztet a faluban 1940-1951 között. Id. Fücsök Lajos (Fő u. 144) 1892-ben született, apja zsellér volt (900 négyszögöl földdel), ő maga egy időben (1923-1925) a falu vezetésében mint esküdt vett részt, innen maradt rajta a „zsöllérbíró" cím: a zsellérség ügyes-bajos dolgait intézte, ügyeiket képviselte a falu vezetésében. 4 A lélekszám 1900. évi adat. Magyar Statisztikai Közlemények (a továbbiakban MSK) Új sorozat 39. kötet, Budapest, 1913. 86. - Az egyes gazdaságok számára a határnak valójában csak a fele jutott: 1323 kh szántó, 13 kh kert, 56 kh rét, valamint 39 kh szőlő. A 656 kh legelő és 385 kh erdő közös használatban volt. A számokat még 112 kh terméketlen terület egészíti ki. A Magyar Korona Országainak mezőgazdasági statisztikája (a továbbiakban MKOMS) I. Budapest, 1897. 187. 5 A XVIII. század második felében Endréden 53 telkes jobbágyot, 33 házas zsellért és 11 hazátlan zsellért, összesen 97 úrbéres családot írtak össze. Az egész jobbágytelekhez járó szántó 18 kh, a rét 8 kh volt. Felhő (szerk.) 1970. 228-229. 6 Hadarits Lajos közlése. 7 „Egész jobbágy bír itten: első osztályban 16, másodikban 18, harmadikban 20, negyedikben 22 hold szántóföldet. Rétből első osztályban 6, másodikban 8 embervágót 800 ölével számítván." Fényes 1836. 256. Hasonló adatokat közöl Mikó 1972. 212.