Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Szigeti Jenő: Longinosz lándzsája

De térjünk vissza János evangéliumának híradásához. A lándzsa - görögül lonkhé, talán hajító dárdát vagy ennek a hegyét jelenti, - csak itt fordul elő és Mát 27, 49 egyik variációjában. A görög szó alapján a katonát Longinosznak nevezték el a legendák. A későbbi képek néha gyalogos, néha meg lovas katonának ábrázolják. Ez gyakori római név volt. Ezt a nevet először a Pilátus aktákban olvashatjuk.

7 A hagyomány szerint kereszténnyé lett. Még Pilátus életében vértanúhalált halt. A későbbi legendák arról is tudnak, hogy Krisztus vérét kehelybe fogta fel, mint ahogyan erre a Grál kehelyről szóló hagyomány utal. Ezt a vért állítólag Mantovába vitte. Azt is állítják a legendák, hogy Jézus kiomló vére meggyógyította Longinosz beteg szemét. Ezért néhány képen a szemére mutat. A Szent Kereszt legendája szerint a lándzsát Krisztus keresztjével együtt találták meg a IV. században. Euszebiosz a Szent Sir templom felavatásakor 335-ben nem említ semmiféle ereklyét.

8 Kürillosz, aki egy Jeruzsálem közelében fekvő kolostorban volt szerzetes, 350ben már beszél a világ minden részén elterjedt szent kereszt darabokról.

9 A lándzsáról először a Breviarius de Hierosolüma

10 által felsorolt ereklyék között olvashatunk híradást, mely szerint Jeruzsálem közepén van az a bazilika, melyben azt a lándzsát őrzik, amellyel az Urat átdöfték: „keresztet csináltak belőle és Isten hatalmából éjjel is úgy világit, mint a nap". Krisztus szenvedéseinek tárgyait különösen Bizáncban tisztelték ereklyeként. A XI. századtól a bizánci utolsó ítélet képekhez hozzá tartozott. Rendesen a Krisztus alatti sávban, egy trónuson találtuk ezeket az eszközöket. Egyes képtípusokon a lándzsát kettétörve látjuk, annak jeleként, hogy a régi zsinagógai istentisztelet felett győz az új, az egyház istentisztelete. A lándzsa nyugaton az erények, és a bűnök ábrázolásakor kerül elő. Az erények a legyőzött bűnökbe döfik a lándzsáikat. Mihály arkangyal a legyőzött Sátánba vagy Sz. György a sárkányt szúrja át lándzsájával. De ezek a lándzsák nem a Jézus oldalát átdöfő harci alkalmatosságok. Ugyancsak nem az Szent Móric lándzsája, mely a német-római császárság jelvényeinek egyike.

11 Több vértanú mellett is szerepel, mint vértanúságuk eszköze, így pl. Tamás apostol mellett is rendszerint megtaláljuk, mert a legenda szerint egy lándzsa oltotta ki az életét. De térjünk vissza a Krisztus oldalát átszögező állítólagos lándzsa történetéhez. Megtalálásának történetét Guibertus de Novigento (| 1124),

12 az egyik legjelentősebb latinul író francia krónikás írta meg a Gesta Dei per Francos (Istennek a franciák által véghezvitt tettei) című könyvében, amelyet 1108-1110 között írt.

13 Az első keresztes háború történetét írja le benne, egy névtelen krónikát átdolgozva, saját élményeivel kiegészítve. Az első keresztes háború volt az ereklyeszerzés kezdete. Guibertus aki kortársaihoz hasonlóan az ereklyegyűjtés híve volt, a túlzások miatt egy könyvet is kénytelen volt írni, De pignoribus sanctorum (A szentek maradványairól) címen. Nézzük belőle a lándzsa történetét. 1098-ban Bohemund csapataival elfoglalta Antiochiát, de a fellegvár továbbra is a szaracénok kezén maradt. A szaracén vezér, Kerbuga csapatai kívülről körülzárták a várost, így a keresztesek két tűz közé kerültek, de hősiesen tartották magukat. Ebben a feszült 7 Mommsen 1902. 198-205. 8 Szimonidesz 1933. 143. 9 Schwartz 1939. 10 A kéziratot a milanói Ambrosiana könyvtár M. 79-es jelzetű kézirata. Szimonidesz 1933. 150. 11 Szimonidesz 1933. 314-316. 12 Monod 1905. 13 Migne 1850. 156. köt.