Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
Szigeti Jenő: Longinosz lándzsája
helyzetben áll elő egy Péter nevü keresztes vitéz, aki azt mondja, hogy még Antiochia előtt álmában megjelent neki András apostol, és azt mondta, hogy az a lándzsa, amivel Jézus oldalát átdöfték az antiochiai Szent Péter templomban van. Amint bezárult körülöttük az ostromgyűrű, újra megjelent a szent és szemrehányást tett neki, hogy nem kereste a szent lándzsát, hiszen ha megtalálja, öt nap múlva győznek a keresztes seregek. Elmondta társainak a látomást, és ekkor tizenhárom ember rögtön ásni kezdett a templomban az oltár előtt. Estére előkerült a lándzsa. Ekkor követeket küldtek a törökökhöz, kérve, hogy a szent helyek látogatását tegyék szabaddá. Amikor az ellenség minden békés megoldást elutasított, egyházi ruhákba öltözve, vállalva a vértanúságot is, az ellenség elé vonultak és az ellenséget megfutamították, mivel a hegyekről Szent György, Szent Merkurius és Szent Demetrius vezetésével mennyei seregek is a keresztesek segítségére siettek. A nagy nyomorúság után nagy bőség áradt a városra. Mivel a keresztesek között is voltak szkeptikusok, a szent lándzsa nem sokáig örvendett nagy tiszteletnek. Többen kételkedtek csodatevő erejében és megtalálásának csodálatos módjában. Különösen a normandiai Róbert káplánja, egy Arnulf nevű pap hitetlenkedett. Péter lovag, aki megtalálta a szent lándzsát, személyes ügyének tekintette megvédeni a csodatevő fegyvert. Tűzpróbának vetette alá magát, hogy igazolja a lándzsa hitelességét. Két olajfa rakást meggyújtottak, és Péter arra vállalkozott, hogy a köztük lévő fél méteres ösvényen, kezében a szent lándzsával átmegy a tűzön. Meg is tette. A szemtanuk lélegzetviszszafojtva figyelték a hősi cselekedetet. Mikor a tűz túlsó oldalán megjelent, hozzárohantak, ölelgették, és ruháját csókolgatták. Csak később derült ki, hogy a lándzsa, most nem tett csodát. Néhány nap múlva Péter az égési sebeibe belehalt. Ezt a szent lándzsát őrzik valószínűleg a Vatikánban. A legenda szerint ezt Heléna, Nagy Konstantin császár édesanyja fedezte fel Jeruzsálemben, hosszú ideig a jeruzsálemi Szent Sír előcsarnokában őrizték, és innen került Antiochiába. Ezt találták meg Péter látomása nyomán. A becses ereklyét Konstantinápolyba vitték. A megszorult görög császárok a velenceieknek elzálogosították jó pénzért ezt az ereklyét is, majd Szent Lajos királynak ajándékozták. Konstantinápoly eleste után II. Bajazid szultán a lándzsa megmaradt vasát VIII. Ince pápának (1484-1492) küldte. 14 A lándzsa a Grál mondában liturgikus szerepet kap. Először a XIII. század elején egy Wauchier de Denain nevű francia író avatja liturgikus tárggyá. Azt írta a lándzsáról, hogy miután Lunginosz átdöfte vele Jézus oldalát, azóta is vérzik a fegyver vasa. így találjuk ezt Manessier és Gerbert de Montreuil verses müveiben, valamint a XIII. század összes prózaregényében. Hogy ez volt-e Jézus oldalát átdöfő lándzsa vagy sem, azt senki nem tudja, hiszen a tárgyak nem tudnak beszélni. Hinni, pedig nem a tárgyakban kell. Ezért térjünk vissza János evangéliumának rövid híradásához. Jézus, az igaz páska bárány meghalt. Nem törték a csontját, így benne teljesedett az ősi isteni parancs: „az ő csontja meg ne törettessék" (Zsolt. 34, 21). A katonák egyike biztos akart lenni a dolgába, és szúrt. A lándzsaszúrás nyomán Jézus oldalából „nyomban (vagy azonnal: eüthüsz) vér és víz jött ki". Ez a „nyomban" arra utal, hogy az áldozati állat vérét azonnal, rögtön az oltárra kellett önteni. A víz és a vér kifolyása fiziológiailag is jól magyarázható tény, Tagányi Károly így ír remek orvosi tanulmányában erről: „A sebzésből folyó víz, származhat akutan kialakult pleurális vagy peri14 A korhoz és a történeti háttérhez: Gergely 1982. 188-189.
