Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Gelencsér József: A kúthasználat joga a Káli-medencében

szolgált. A gazdálkodást aztán évente egyszer, rendszerint valamelyik tavaszi napon a joggal rendelkezők gyűlés keretében ellenőrizték. A kútkönyv szerint 1894 és 1924 között a számadást rendszeresen megvizsgálták, és helybenhagyták. Rögzítették ilyenkor a pénzmaradvány összegét is. A kiadások egy része visszatérően a kút tisztítására, a kutat keretező négyszögletes korlát, a káva és a vízkiemelést segítő csigák vásárlására, javíttatására ment el. A legnagyobb, egyben rendkívüli kiadást az jelentette, hogy a korábbi fa kávát 1919-ben betonra cserélték. Ennek árát (700 korona) növelte a Tapolcáról szállítás (360 korona) költsége. A korábbi pénzmaradvány, az esedékes bérleti és átírási díjak, a faanyag eladási ára nem is fedezték a beruházást. így a joggal rendelkezőknek mintegy ezer koronát még össze kellett adniuk. Az adásvételek, a szállítás, a felállítás, a pénzbeszedés megszervezése és írásbeli rögzítése mind a kútbíróra várt, aki akkor történetesen Kovács Imre volt. A mindenkori kútbíró - mintegy tisztsége jeleként - őrizte a vasmacskái, ezt a horgony formájú eszközt, mellyel a kútba esett, kötélről leszakadt vödröt tudták kiemelni - sokszor egy-két órányi türelemjáték után. A kút körül mindig történt valami rendkívüli, ami a kútbíró szokásos, visszatérő feladataihoz - pl. a bér beszedéséhez - társult. Hol elromlott a vödör, a káva vagy más, s javíttatni kellett; hol a gyerekek játszottak, rendetlenkedtek a kút körül, kikre rá kellett szólni, nehogy nagyobb baj keletkezzen; hol a kút melletti itatóvályúnál az állatok okoztak kárt. Ilyenkor is a kútbírótól várták az intézkedést. A kővágóőrsi Arpád-kútxól, melyet egykor 23 család használt, Gelley Erzsébet (sz. 1902) beszélt. Itt nagybátyja, Lukács Imre volt a kútbíró hosszú ideig, 1936-ban bekövetkezett haláláig. Közel lakott a kúthoz - ez általában elvárás volt e tisztség viselőinél - így jól tudott ügyelni a használatra. Ha bárkinek gondja volt vagy valamely ügy intézkedést kívánt, hozzá fordultak. Szinte jelképes, hogy halála után a család a vasmacskát és ennek kötelét - bevetett szokás szerint - az új kútbírónak, Sövek Erazmusznak adta át. Ad 2b) A tárgyalandó típus lényege, hogy a kút egy személy tulajdonát képezi, míg mások hozzá kútjoggal rendelkeznek, ami a szolgalmi jog egyik megjelenési formája. A rajtuk kívüli használók díjfizetésre kötelezettek. A kővágóőrsi Sólyom-kút jól példázza ezt a típust. A közös használatú kút történetét Viszt Ferencné Sólyom Lídia (sz. 1904) ismertette meg velem. Mivel kivételesen okirat, kúthasználati szerződés is készült, így jól lehetett rekonstruálni a létesítéssel, illetve vízvétellel kapcsolatos viszonyokat. Kővágóőrs középső részén, a Középszegen belül egy kisebb térségnek az 1940-es évekig a közelben nem volt ivóvize, ahhoz a távolabbi vendéglő, a Nagykocsma kútjáról jutott. Beregszászy Imre Kossuth u. 10. szám alatti lakos, egyébként cipészmester ezért határozta el 1944-ben, hogy Környei Imre helyi kútásóval és kőművessel kutat ásat. Mivel a munkálatok sokba kerültek, felszólította a szomszédokat, a közelben lakókat, hogy társuljanak. Eleinte mindenki húzódozott, egyrészt a költségek miatt, másrészt azért, mert tudták, hogy „nem jó a közösség", azaz a közösködés. Ezt látva Beregszászy kijelentette: „Én megásatom az udvaromban, de akkor senki be nem teszi a lábát!" Úgy tűnt, fenyegetése sem bizonyul elegendőnek; ám mikor gyelőte ki a kutat, azaz jelölték az ásás helyét, egyes családok mégis meggondolták magukat. így került sor 1944. március 19-én - éppen az ország német megszállása napján - a szerződés megkötésére, majd a vízvételi hely elkészítésére. (Az életfeltételekről háború idején is igyekeztek gondoskodni.) A szerződést egyrészt Beregszászy Imre, mint telektulajdonos, másrészt további öt, közelben lakó ingatlantulajdonos (Oszkó István, Baky Gyula, Keresztúri Antal, Horváth Gyula és Papp János) kötötte. A megállapodás szerint Beregszászy megengedte társainak,