Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Gergely Katalin: A népviselet jelene és kutatásának néhány kérdése

bizonyos görbe szabásvonalú, sonkaujjú, hamis kézelővel ellátott, magas nyakú, gyakran nyakfodorral rendelkező blúz a polgári divat 1880-1890-ben viselt felsőruhadarabjának 20 évvel később történő átvétele és újrafogalmazása. A parasztság a különféle korú és társadalmi rétegből származó ruhadarabokat saját ízlése szerint újrafogalmazva építi be a meglévő viseletbe. A polgári ruhadarabok beépülésével, de a viseleti együttes megtartásával alakultak ki a jellegzetes paraszt-polgári viseletek.

4 Ezek az újítások, változások elsősorban a reprezentatív, ünnepi öltözetet érintik, míg a hétköznapi viselet megmarad egy hagyományosabb, egyszerűbb, dísztelenebb, praktikusabb formánál. Amíg az új öltözködési elemek, divatos formák, viselési és díszítési stílusok beépülnek a viseletbe, és annak lényegi jegyeit nem változtatják meg, az öltözet jelentése, „nyelve" a közösség minden tagja számára ugyanazt közvetíti, addig a viselet betölti funkcióját. Amikor viszont az új elemek száma, az újítások, díszítések olyan mértékűvé válnak, hogy a viselet elveszíti eredeti jellegét, jellemző stílusjegyeit, s mindezek következtében funkcióját, akkor a paraszti öltözködésben a népviseletet felváltja egy másfajta öltözet. A sokszoknyás öltözetet divatos konfekcióra cserélik fel, kivetkőznek, elfordítják a viseletet.

5 A viselet elhagyása, a kivetkőzés hosszú és bonyolult folyamat mind az egyén, mind a szűkebb közösség szempontjából, s csak ritkán valósul meg a viselet teljes elhagyásával. Gyakran csak hétköznap hordanak városi ruházatot, ünnepre továbbra is viseletet öltenek. A viselet ekkor még része az öltözködési kultúrának, az egyén szintjén éppúgy, mint a közösség szintjén. Az egyes viseleti darabok elhagyásának is van egy belső sorrendje: először a hagyományosan hordott lábbelieket hagyják el, - a városi cipők már évtizedek óta a viselet részei - majd a viselet egyes elemeit cserélik fel készruhára, legutoljára marad a haj és fejviselet megváltoztatása. Ha jobban megfigyeljük a közelmúltban kivetkőzött falvak lakóinak öltözködését, nagyfokú hasonlóságot tapasztalunk az ország bármely részén: ugyanolyan homogén jellegű az új típusú városi öltözet, mint amilyen egységes a viselet volt. A látott divat másolása (újságok, TV, városi butikok) és a helyi közösség öltözködési szokásai határozzák meg az öltözetet, amely egyéni ízlés és ötlet nélkül valósul meg: a beszerzéstől a megvalósításig elsősorban a közösség tagjainak tanácsa és véleménye dominál. Országszerte kialakult egy jellegzetesen falusi divat kisebb-nagyobb helyi eltérésekkel, amely a városias öltözetből, formából, színből azt fogadja el, építi be a helyi öltözködés szerkezetébe, amelyet a még népviseletben járó közösség, s a közösség ízlése megengedhetőnek tart és elfogad.

6 Ennek egyik okát abban látjuk, hogy a népviselet funkciójánál, közösségi jellegénél fogva nem, vagy csak igen kis mértékben adott lehetőséget az egyéniség, az egyéni ízlés kifejezésére, a választási kézség kialakulására. Ahol pedig a népviselet napjainkig megmaradt, ott az öltözködési szabályok is átstrukturálódnak: az egyes kor és állapotjelző öltözetdarabok, színek és anyagok viselési szabályai elmosódnak, fellazulnak, kitolódnak az egyes időhatárok. Az ünnepi viselet még színesebbé, díszesebbé, cifrává válik, s a viselet elveszti eredeti funkcióját, jelentését. A közösség egésze helyett már csak a viseletben járó asszonyok kontrollálják a viseletet.

7 Az idősebb korosztály ragaszkodik az általa megszokott, régiesebb és hagyományosabb formákhoz és színekhez, míg a fiatalok, elsősorban a lányok szabadon, 4 Gergely 1990. 5 Gergely 1978. 6 Gergely 1982. 229-230. 7 Fülemile - Stefány 1989. 99.