Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Gergely Katalin: A népviselet jelene és kutatásának néhány kérdése

GERGELY KATALIN A népviselet jelene és kutatásának néhány kérdése A fenti cím valójában a hagyományos népviselet fogalmat kívánja átértékelni és a paraszti, falusi, vidéki öltözködés fogalmát használni a jelen dolgozatunk érdekében.

1 Ez a fogalom egy meghatározott társadalmi réteg kultúrájának egy aspektusát jelenti, amely nem szinonimája a népviseletnek, hanem tágabb annál. A paraszti öltözködést adott időben és térben reprezentálják a különféle viseletek. Az egy-egy tájegységre, falucsoportra vagy falura jellemző viseleteket az adott közösségen belül azonos szabályok alakítják, amelyen belül az egyénnek lehetősége van bizonyos állapotok, szerepek, élethelyzetek, alkalmak kifejezésére. Megfelelőbb fogalom hiányában viszont paraszti öltözködésről lehet akkor is beszélnünk, amikor a népviselet már megszűnt, a viseletet felváltotta egy városi jellegű öltözet, a viseletet levetették, kivetkőztek. A paraszti jelző itt nem a klasszikusan értelmezett társadalmi réteget jelenti, hanem beleértjük napjaink falusi lakosságát is, melyeknek kultúrája még valamilyen szinten és mértékben kötődik a tradicionális népi kultúrához, vagy annak valamelyik eleméhez. Hozzátéve, hogy a parasztság, mint társadalmi réteg öltözködésében más társadalmi rétegek, így például nemesség vagy a polgárság ruházatának egyes elemei bizonyos változtatásokkal, időbeli eltéréssel mindig is megtalálhatóak voltak.

2 Ha a viselet megszűnése szempontjából áttekintjük a paraszti öltözködés történetét, láthatjuk, hogy a XIX. század elején még nagyon lassú a viseletek alakulása, változása, de a század végére, különösen az 1860-as évek után ez a folyamat felgyorsul, s a változás a XX. század húszas, harmincas éveire éri el tetőfokát. A viseletek megszűnése az egyes zártabb, hagyományőrző területeket, falvakat kivéve a háború után, vagy az 1960-as évekre következett be.

3 A viselet elhagyása egy hosszantartó folyamat, amely az önellátástól, a szükséges és kisszámú ruhadarabok viselésétől jutott el a gyári anyagok, a többrétegüség, a görbe szabásvonalak használatáig, majd a színek tobzódásán, a túldíszítettségen és túlzsúfoltságon át a gyárilag kész termékek átvételéig. A történelmi Magyarország területén ez a folyamat lassúbb, pl. Erdélyben vagy Zoboralján stb., de a folyamat egyes állomásai ezeken a területeken is nyomon követhetők. A paraszti öltözködésre, alakulásának ütemére természetszerűleg hatott az általános európai és a magyar - nemesi, polgári - rétegek öltözködési kultúrája, azonban jelentős időbeli eltolódással és a stíluselem újrafogalmazásával épültek be a viseletbe. így pl. beszélhetünk reneszánsz eredetű ingszabásról, vagy derékba feltűzött gótikus szoknyaviseletről, amely a XVIII. századi úri viseletbe visszatér, s a múlt század folyamán több vidék viseletében, mint pl. a Sárköz, Felföld megtalálható, s Kalotaszeg egyes falvaiban még napjainkban is az ünnepi öltözet része az ily módon viselt szoknya. A XIX. század végén az alföldi mezővárosok és a jómódú falvak lakossága öltözetébe beépítette és átvette az ízléséhez közelálló polgári ruházat egyes elemeit, némileg átalakítva és módosítva azokat. Egyes esetekben még az átvétel pontos időpontja is megállapítható: 1 A paraszti öltözködés fogalmával részletesen foglalkoztam, vö. Gergely 1982. Jelen munka e korábbi tanulmány több gondolatához kapcsolódik. 2 A népviselet fogalmához alapos, sokoldalú és több szempontú meghatározást ad Flórián 1997. 3 Fülemile-Stefany 1989.