Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Szalontay Judit: Növényi, állat- és emberábrázolások a rábaközi vászonhímzéseken

szerű száröltés, lapos öltés váltakozásával kivarrt mintaelemeket láthatunk. A klasszikus rábaközi kazettamintákon a színharmónia vagy egy-egy szín uralkodó szerepe a döntő. Egy másik, színes gyapjúhímzéses szabadrajzú lepedőszélen virágcserépből kihajló háromágú csokormintával, a középső merev virágszál tetején tulipánmotívummal (zöld, sárga, okker, piros) találkozhatunk.

13 A lepedőszélen négy kazettaminta helyezkedik el egymás mellett. Az egyiken rózsás, tulipános virágcsokorral, a másikon a kihajló virágágon mókus párral, mely mögött szőlőág látható. A váltakozó, laza szerkezetű tulipános főmotívum alatt keskeny tulipános-rózsás színes peremminta húzódik. Lelőhelye: Nagycenk. A kazettás minták AB AB sorrendben váltakoznak. A különböző virágtövek váltakozásából nemzetiségi hatásra következtethetünk. Ugyanaz a minta megtalálható a Soproni Múzeum textilgyűjteményében fehér gyapjúhímzéssel, lapos hímzéssel. Alapanyaga: finom fehér lenvászon a XIX. század elejéről. A rábaközi szabadrajzú lepedővégek jellemző motívuma volt a madáralak különféle változata (galamb, páva, pelikán, stb.) (5. kép). E szabadrajzú, de szabályos szerkezetű hímzések a X VII-XIX. században nagyobb területre is kiterjedtek, hiszen a nyugati Felvidékről, továbbá Kelet-Ausztria és Morvaország területéről is nagy számú emléke maradt fenn e hímzéstípusnak.

14 Motívumai reneszánsz előképekre vezethetők vissza. A vázából, vagy virágcserépből kihajló csokorminta részarányos elrendezé• • 6. kép. Lepedőszél szabadrajzú hímzéssel növény, állat és emberábrázolással, XIX. század vége. Burgenlandisches Landesmuseum, Eisenstadt. Inv.Nr. 27560 5. kép. Piros, szabadrajzú pamuthímzéssel, szívből kihajló virágcsokros és páros pávás mintával készült dísztörölköző, XIX. század. SŰ, mellettük, de Soproni Múzeum N. 59. 31. 4. gyakran a mintába szerkesztve páros madáralak tűnik fel. A madarak olykor díszes, farktollukról felismerhető pávák, néha - főként csőrükből és testtartásukból következtethetően - papagájra emlékeztetnek, ritkán a pelikán alakját idézik. A szabadrajzú lepedővég hímzéseknek egyik jellegzetessége a madáralakoknak a virágos kompozícióba történő beillesztése. A madarak leggyakrabban a virágcsokrot összefogó korsó, váza, szív két oldalán állnak, máskor a középső vagy felső ágakon helyezkednek el. Az sem ritka, hogy a kisebb és nagyobb madár párok a kazettamintán belül két-két ágon is megtalálhatóak. A madarak általában előre és befelé, a kompozíció tengelye felé néznek, ismerünk azonban egymásnak hátat fordító és kifelé néző változatokat is. A korai mintákon néha előfordul, hogy a madáralak közvetlen a virágtő közepére ül, s ezzel a szimmetrikus kompozíció tengelye asszimetrikussá válik. 13 Soproni Múzeum, ltsz.: 61.14.2. 14 Fügedi 1993. 31.