Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

P. Szalay Emőke: Ananászos bokorminták változatai a Tiszántúlon

Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye településein, a református gyülekezetekben 12 db ananászmintás terítőt sikerült felmérni.

6 Közreadásuk révén újabb adalékkal szeretnénk gazdagítani az úrihímzés kutatást. Elsőként a kérsemjéni egyház úrasztali térítőjét mutatjuk be, sarkaiban az egymást keresztező szárak, amelyek az aszimmetrikus virágtöveket jellemzik, itt szimmetrikus szerkezetet alkotnak, amelynek szétágazása mellől indul a középső nagy, hangsúlyos motívum, itt egy nagy ananász

7 (1. kép). A virág jellemző módon csigavonalból indul, ez a megoldás már a XVII. században megjelenik, egyik ko- L kép úrasztali terítő sarka. Kérrai példája egy debreceni terítő 1672-ből,

8 ugyanakkor a semjén szárak közötti ovális mandorlaszerű tér belsejében három tömött petty mutatja, hogy feltehetően a barokk halvány jelentkezésének lehetünk tanúi. A szimmetrikus szerkezet, feltételezésünk szerint inkább a XVII. századra jellemző, az 1700-as években már az aszimmetrikus szerkesztés a kedvelt. A díszítmény további elemeiként az ágak kiindulási pontjából szinte félkör alakban hajlik két kisebb ág, egy levélkével, végén háromujjú levéllel. A két nagyobb ágat egy kacs, kettős levél, a végén négy levéllel alkotja. A középső száron két kacs fölött emelkedik a két levél között ülő nagy gyümölcs, tetején két kis kacs. A mintát gazdagítja, hogy az ágak és levelek között megjelenik egy-egy petty. Az ananász pikkelyszerű részeinek közepét szintén egy-egy petty tölti ki. Ez a mintamegoldás egyedülállónak tűnik. Mivel a terítő évszám nélküli, így csak közvetett adatok alapján következtethetünk készítési idejére, erre lehetőséget ad egy másik úrasztali terítő, a mikepércsi gyülekezet 1757-es évszámú kendője.

9 A díszítmény csupán apróbb részletekben különbözik a kérsemjéni terítő mintájától, bár éppen László Emőke mutatott rá, hogy a díszítőelemek továbbélése miatt a pontosabb datáláshoz még az évszámos példányok sem nyújtanak teljesen megingathatatlan bizonyítékokat.

10 A mikepércsi terítő évszáma külön figyelmet érdemel, ugyanis az 1757-es évszám megoldása egy tótvázsonyi úrasztali terítő hímzéséhez hasonló azzal, hogy a második 7-es számot római számokkal varrták.

11 A fenti adatok alapján csupán annyit állapíthatunk meg, hogy feltehetően a XVIII. század első felében készülhetett a kérsemjéni terítő. A következő csoportba tartozó hat egymáshoz nagyon hasonló terítő díszítménye szemben az előzőkkel - már az aszimmetrikus világbokros csoportba tartozik. Az egyes darabok nagyfokú hasonlósága ellenére két alcsoportba sorolhatók. 6 A kutatást 1995-ben a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával Hajdú-Bihar megyében, 1998-2001 között OTKA T-23439 számú támogatásával a Tiszántúli Református Egyházkerület gyülekezeteiben végeztem. 7 Vékony batiszt, arany fonallal hímezve. Mérete: 81 x 92 cm. Kérsemjén Református Egyházközség. 8 P. Szalay 2000. 100. 48. rajz 9 P. Szalay 2000. 97. 26. rajz 10 László 2001. 22. 11 László 2001. 149. sz. kendő. Az ajándékozó Kazai Sámuel és Levaji Sára asszony.