Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

P. Szalay Emőke: Ananászos bokorminták változatai a Tiszántúlon

P. SZALAY EMŐKE Ananászos bokorminták változatai a Tiszántúlon A XVII-XVIII. században virágzó úrihímzés kutatásánál több nehézséggel találkozhat az utókor. Ahogyan haladunk visszafelé az időben, természetes módon egyre kevesebb emlékkel találkozhat a kutató. A fennmaradt hímzések a maguk korában legnagyobb részt használati textíliák voltak, ezeket a legritkább esetekben látták el évszámmal, amely alapján készítési idejüket a kutatás meghatározhatná. László Emőke már felhívta a figyelmet, hogy az úrihímzések kor szerinti csoportosítása bizonytalan, hiszen a motívumok formája a hímzés virágzásának két évszázada alatt alig változott, ezért az évszámok hiánya szinte lehetetlenné teszi ezen időszakon belüli elhelyezésüket. Bizonyos eligazodást az úrasztali terítők - ahogyan László Emőke megkülönbözteti őket - úrvacsora kendők és úrasztali terítők adnak, mivel ezek jelentős számban évszámmal ellátottak.

1 Az úrasztali terítők fontosságának egyik oka éppen ez a sajátosságuk. Az alábbiakban az úrihímzéssel díszített úrasztali terítők azon csoportjával foglalkozunk, amelyen a hímzés mintakincsében viszonylag kevésbé ismert és használt motívum, az ananász alkotja a fő díszítőelemet. V. Ember Mária foglalkozott részletesen az ananászmotívummal egy különleges párnalap kapcsán. Megállapításai szerint az ananászmotívum Európa-szerte kedvelt díszítmény volt a textilművészet minden ágában, azaz különböző szövött anyagokon, a bársonyokon, brokátokon, selymeken, szőnyegeken. Széles elterjedtségének megfelelően változatos a gyümölcs megformálása. Bizánci stílusú, olasz luccai, firenzei, velencei emlékek mellett spanyol szöveteken és török bársonyokon és brokátokon egyaránt fellelhetők. Eredetük egyrészt dekoratív perzsa előképekre vezethető vissza, másrészt itáliai naturálisabb ábrázolásformákban jelentkezik.

2 Az ananászok ábrázolásában jellegzetesnek tekinthetjük a gyümölcsöt alul körbeölelő levélsort, amely lehet palmetta alakú. Az egymás mellett szorosan sorakozó lekerekített végű levelek gyakran a reneszánsz kút félkör alakú bordázott medencéjére emlékezetnek, olykor pedig vázára. Egy hímzésen pedig a levelek mintegy tállá alakulva fogják körül a gyümölcsöt.

3 Az eddig közölt ismert úrihímzés anyagban csupán úrasztali térítőkön találkozhatunk ezzel a díszítőelemmel.

4 A motívum két díszítményformában jelenik meg, amely az úrihímzések díszítményrendszerének két fő alaptípusa. Legutóbb László Emőke mutatta be az Iparművészeti Múzeum jelentős úrihímzés anyagát. Munkájában kilenc csoportba történő rendszerezést adott, amelyhez az 1918-ban megrendezett első hímzéskiállítás anyagának Csermelyi Sándor múzeumőr által megalkotott csoportosítását vette alapul. Ebben másodikként sorolta a különálló szimmetrikus virágbokrokat, a hatodik csoportba pedig az aszimmetrikus, különálló virágtöveket.

5 1 László 2001. 22. 2 V. Ember 1972. 53. 3 V. Ember 1971. 226. 4 Lásd Palotay 1940. 150 hímzés. V. Ember 1981. 138 hímzés, P. Szalay 2000. 85 hímzés, László 2001. 219 hímzés. 5 László 2001. 22.