Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Limbacher Gábor: Adatok és összefüggések a veszprémi-zalai táj népművészetéhez

4. kép. A Térségi Muzeális Gyűjteménynek helyet adó portán 1950-ben elbontott szecessziós cserépkályha részlete, Balatonakaii Terézia-fej látható a karádi takácscéh 1750-es korsóján, amely eredetileg kétfülü volt. Elején kerek foglalatban Kálvária-jelenet, kétoldalt pedig kisebb keretek. A szakrális jelleg és a „dicsértessék Jézus" kezdetű szöveg mellett profán rím is fölkerült: „Szegény Torok hasznára - Erszények szájjá Rontására csinyáltatott". A korsó árát is ráírták: „Egy forint". A sümegi céhkorsókhoz hasonlóan feszület van egy 1839-es csizmadiacéh-korsón, a feszület két oldalán nem Mária és János áll, hanem két dúcból nyomott figura az ábécé betűivel. A korsót ifjú Ács Imre csinálta, és Szentgyörgyhegyen, Tapolca környékén került elö, lehet, hogy Tapolcán készült. A tapolcai fazekasok kevesebben voltak, mint a sümegiek, és vásárkörzetük is kisebb volt, inkább a Bakony és a Balaton tája. Tapolcai a kövágóörsi takácsok díszes céhkorsója 1871-ből, tehát egy évvel a céhek feloszlatása előtt rendelték meg. Elején magyar címer, a címer alatt fekvő oroszlán; a korsó vállán szőlőkoszorú, és hátul a fül mellett két nagy szakállú Bacchus-fej, a bor és a vidám ivás jelképei. Az ábrázolások ismét a szent és a profán együttes jelenlétét mutatják. Nemcsak bor termett a Balaton szőlőhegyein, hanem gyümölcs is, hullott gyümölcsből pedig pálinka főzhető - igaz, csak titokban. A díszes boroskorsók párja a hasonlóan díszes, domborműves pálinkafolyató fazék, széles fenekű edény, bő száját félig lap fedi, elöl kiöntőcsővel. A fenti céhkorsó mestere pálinkafolyatót is csinált, az edény hátán diadalmas napóleoni sas látható koszorúba foglaltan. Az edény fedelére ráírta nevének kezdőbetűit: „HJ.". Szűcs György tapolcai mestertől több pálinkafolyató fazekat ismerünk. Az egyiken Mária-relief látható, valamint kézzel formált kezdetleges emberfejek és tulipán. Egy hasonló fazék a Hegymagason - a híres Szentgyörgyhegy alján lévő falucskában - lakott Molnár András számára készült. A hegyen lévő kápolna oltáráról származik egy kétfülü virágtartó vázácska, rajta ugyanezek a motívumok, kezdetleges fejecskék. Felirata szerint „Mária tisztelői" számára Szintén SzŰCS 5. kép. Városlődi készítésű dísztányér, XX. század első György csinálta. Az ilyen kétfülü virágvázát armada. Térségi Muzeális Gyűjtemény, Balatonakaii nevezi a művészettörténet „olasz korsó"-nak, mely a népi művészetnek is gyakori motívuma. A bakonyi, balaton-felvidéki fazekas központok közül említésre méltó az 1950ben Nagyvázsonyhoz csatolt Nemesleányfalu, mely egykor valóságos csempeországnak számított, mert a lakosság fazekasságból élt meg a rozmaringtermelés mellett (2. kép). A lakodalomba való rozmaringot és a cserépedényt a Balatontól délre, Somogyba is vitték. Főleg tálasedényt csináltak, az ő munkájuknak tulajdonítható több tál. Más, a kutatás szá-