Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
Pozsony Ferenc: Magyar néprajzi gyűjtemények az erdélyi múzeumokban
gyarapodtak. Közben Nagy Géza igazgatósága idején (1959-1963) megtörtént a tárgyak szakszerű nyilvántartásba vétele is. Közvetlenül az 1968-as megyésítés után János Pál, aki 1963-1981 között vezette az intézményt, megszerezte a Mikó-várat a múzeum számára, ahová az 1969-1972 között végzett, gyökeres felújítási munkálatok után be is költöztek a gyűjteményei. Hargita Megye Néptanácsa 1985 októberében központi utasításra, hatalmi szóval összevonta a csíkszeredai, gyergyószentmiklósi, a székelykeresztúri és a székelyudvarhelyi, valamint a gyergyószárhegyi gyűjteményeket. Közvetlenül az 1989-es romániai események után sikerült megszüntetni az erőszakkal központosított múzeumi rendszert, és önálló jogi személyként megalakítani a Csíki Székely Múzeumot. 18 A csíki múzeum első néprajzi tárgyait Domokos Pál Péter és Vámszer Géza gyűjtötte össze, majd a második világháború után Kovács Dénes és János Pál jelentős mértékben tovább gyarapították. Az utóbbiak meghatározó szerepet játszottak a szabadtéri részleg jelenlegi arculatának kialakításában is. A néprajzi részleg kollekcióit tovább gazdagította vásárlások révén Farkas Irén, Kósa Szántó Vilma, Szőcs János és Kristó Tibor. A fából készült objektumok száma 1452, a kerámia kollekció 1710 díszes és használati edényből, valamint 810 kandallócsempéből áll. A fémtárgyak viszonylag kisebb számú csoportot (357 db) képviselnek. A múzeum népi textílgyüjteménye messze kiemelkedik gazdagságával és értékével, melynek aranytartalékát a 75 darabból álló csíki székely festékes alkotja. A csíki viseletek és lakásdíszítő textíliák száma összesen 3500 darab. A Mikó vár és a megyei börtön tőszomszédságában felépített szabadtéri gyűjtemény jelenleg 6 csíki és egy gyimesközéploki házból, valamint 16 székely kapuból, 2 gabonásból és egy fedeles kútból áll. 19 Az 1968-as megyésítés után a hajdani Háromszék területén létrehozták Kovászna megyét, melynek Sepsiszentgyörgyön működő központi múzeuma hamarosan látványos módon fejlődni kezdett. A hajdani Székely Nemzeti Múzeum Kós Károly által tervezett épülete 1978-82 között új szárnnyal bővült, melyben dr. Gazda Klára szakszerű néprajzi kiállításokat rendezett be, aki 1968-ban került az intézménybe. A második világháború végén Zalaegerszegen elpusztult klasszikus értékű népművészeti gyűjteményeket kitartó terepkutatásaival újraépítette, s elsősorban Háromszék XX. századi népi kultúráját (pl. gyűjtögető és termelő életmódját, hagyományos kézművességét, lakáskultúráját, textil- és viseletanyagát, ünnepi szokásait és hétköznapi életmódját) impozáns kiállításokkal reprezentálta. Az 1989-es romániai rendszerváltozást követő évtizedben egyedül csak a Székely Nemzeti Múzeum alkalmazott fiatal, néprajz szakot végzett kutatókat, muzeológusokat. Az intézmény néprajzi részlegét jelenleg Szőcsné Gazda Enikő vezeti, munkatársa Demeter Éva etnográfus muzeológus, valamint Kakas Zoltán gyűjteménykezelő. A néprajzi kollekció több mint 12 ezer darab tárgyból áll. Értékes kerámia gyűjteménye több mint 1300 bokályt és 800 használati edényt tartalmaz. A textílgyűjteményéhez tartozó objektumok száma meghaladja az 1200-at, közülük 50 igen értékes úrihímzés, 30 festékes található. Bútorgyüjteményének jelentősebb része festett, melynek részét képezi 110 láda, 59 szék, 16 tálas, 16 asztal, 28 kendőszeg, 20 saroktéka, 11 pad, 17 sótartó, 10 ágy és 6 bölcső. Az egész Erdélyre kiterjedő gyermekjátékgyűjteménye 2500 darabból áll. A múzeum főépületének tőszomszédságában egy 1767-ben épített pottyandi, alcsíki házat rendeztek be XVIII. századi bútorokkal és csempés tüzelővel. 20 18 Gyarmati - Szatmári 2004. 12-13. 19 Gyarmati - Szatmári 2004. 49-69. 20 Szőcsné Gazda 2004. 19-21.
